Tom Kaulitz és ÉÉn

-         Tom! Sajnálom de, de én ezt nem tudom így folytatni! Tényleg nagyon sajnálom, de vége! – és akkor kiszaladtam a szobából és otthagytam. Tom csak nézett maga elé és fel sem fogta még a helyzet súlyosságát. Ekkor hirtelen észbekapott és utánam szaladt, de én már sehol nem voltam. Mindenhol keresett de sehol nem talált. Elindult hát a városba keresni engem.

Közbe nálam…

.................................................................................................................................

 Futottam ahogy csak tudtam. Megálltam a parkban és leültem egy padra, ott sírtam. Azon gondolkoztam hogy most vissza megyek a villába, összepakolom a cuccom és haza utazok. Így is tettem. Viszont mikor hazaértem nem volt otthon Tom, mivel elindult engem keresni. Nem is bántam, inkább örültem neki, legalább nem kell magyarázkodni meg búcsúzkodni. Gyorsan összepakoltam csak a legfontosabb dolgokat, ez bele is fért egy kistáskába. A többit majd Judy utánam hozza, vagy majd Karol el küldi vagy nem tudom. Tomnak írtam egy levelet amit beleraktam egy borítékba és az ágyra tettem. Elindultam a repülőtér felé és az első magyar országra induló járatra felszálltam. Mikor elindult a repülő ezeket gondoltam „ Viszlát Német ország! Viszlát Tokio Hotel! Viszlát Tom! És tényleg sajnálom!” És ekkor megint elkezdtem sírni.

Tomnál…

Már vagy másfél órája keresett. A fél várost bejárta már mikor megcsörrent a telefonja. Bill volt az.

-         Halo! – vette fel a telefont Tom.

-         Heló tesó! Na mi a pálya? – szólt bele a telefonba Bill.

-         Semmi, épp kezdek eléggé ideges lenni. – lihegett Tom mert közbe szaladgál egyik helyről a másikra.

-         Miért? Mi történt? Zsuzsi hogy van? – kíváncsiskodott Bill.

-         Hát épp őt keresem. Felhívta valami ismeretlen csaj és megfenyegette hogyha nem száll le rólam akkor azt is megbánja hogy megszületett. És erre nagyon megijedt, és szakított velem, utána meg elrohant és épp keresem, de már vagy másfél órája. Kezdek aggódni hogy nem e történt vele valami, mert lehet hogy tényleg komolyan mondta az a valaki, és féltem! – mondta Tom már egyre idegesebben a telefonba.

-         Uhh, ezek a fanatikus rajongók már mindenre képesek. Jól van, nyugodj meg tesó és menj haza, hátha már otthon van. Ha meg nincs várj még vagy 2 órát. Ha addig nem megy haza akkor hívd a rendőrséget! De szerintem már otthon van! Szal nyugi! – nyugtatta Bill Tomot.

-         Oké! Remélem hogy igazad van! Nah akkor mentem! Cső! – lerakta a telefont Tom és ment is haza.

Mikor hazaért engem nem talált sehol, pedig keresett az egész lakásban, mikor bement a szobánkba meglátta az ágyon fekvő levelet. „Ne! Ezt ismerem! Kinyitom a levelet és az áll benne h elkellett hagynia…! Nem, biztos nem ez van benne! Zsuzsi nem hagyna el engem! Biztos valaki más írta nem is ő! Hisz itt van minden cucca! Biztos nem ő!” ezeket gondolta Tom mikor közeledett a levél felé. Felvette az ágyról, kinyitotta és elkezdte olvasni: „Tom! Nagyon sajnálom hogy ennek így kellett véget érnie! Én ezt nem így akartam, de így ezt nem tudom tovább folytatni. Hidd el, nekem fáj a legjobban, hogy itt hagylak. Haza mentem mert úgy érzem hogy nem tudnék itt maradni, megszakadna a szívem ha minden nap látnálak. Nagyon jó volt ez a kis idő amit együtt töltöttünk, nagyon boldog voltam veled, de most mind2őnk egészsége fontosabb mint ez a fellángolás! Remélem megértesz! Nagyon szeretlek és még sokáig szeretni is foglak! Szia!” Tomnak könnyek gyűltek a szemébe és csak meredt maga elé. Percekig csak ott ült és kavarogtak a fejében a gondolatok. Nem tudta hogy mit csináljon, teljesen össze volt zavarodva. Egyszer hirtelen felpattant az ágyról és…

:::Közben nálam:::

A repülőgépről felhívtam anyut h haza megyek, és már a repülőn vagyok, ezért jöjjenek fel értem pestre. Meglepődött, de mondta h ott lesznek. A repülő Münchenből 12:30kor indult tehát 14:30 körül már Pesten voltam. Mivel anyáékat a gép leszállása előtt fél órával hívtam ezért még fél órát ott vártam a repülőtéren, mert Miskolcról kocsival 1 óra az út Budapestig. Mikor anyáék megérkeztek a nyakába ugrottam.

-         Annyira hiányoztatok! – szorongattam össze őket.

-         De kislányom csak 4 napja mentél el! De amúgy nekünk is nagyon hiányoztál! – mondta anya.

-         Na induljunk kislányom hazafele! – mondta apa.

-         Ne! Várj! Még lenne egy kis dolgom! Csak egy telefont hívás de nemtudom h mi lesz belőle! – előkaptam a mobilom és felhívtam Judyt.

:::Telefonba:::

-         Igen?! – szólt bele Judy a telóba.

-         Szia! Zsu vok! – feleltem.

-         Jajj, szióóó! Nah mizujs? Megnyugodtál már? Tom ott van? Mi jót csináltok? – halmozott a kérdésekkel.

-         Nem Judy Tom nincs itt! Az a helyzet h haza utaztam, már itt vok a Feri hegyen mert nem bírom már ezt! Nem tudom így folytatni tovább! Tom otthon maradt és hagytam neki egy levelet! Ti itt vagytok még Pesten? Mert személyesen jobb lenne beszélni. – kérdeztem, és már a sírógörcs rajtam volt.

-         Mi az h hazajöttél? Zsuzsi, hibázol, ne…áhh! Igen itt vagyunk!  Megyünk érted! 10 perc és ott vagyunk! Ma itt fennt alszol nálunk! Szóval szólj anyudéknak h ne aggódjanak! – mondta majd elköszöntünk és letettem a telot.

-         Na, mostmár indulhatunk? – kérdezte türelmetlenül apa.

-         Nem, én nem megyek haza, Judyék jönnek értem, és ma meg lehet h még holnap is itt alszok Pesten! Muszáj megbeszélnünk sok dolgot! Menjetek haza, nemsokára megyek én is! Majd busszal! – mondtam és elköszöntem.

-         Ne, itt hagyjuk neked a kocsit! Mi meg hazamegyünk Erika néniékkal(anyám legjobb barátnője) mert ők is fent vannak Pesten! – mondta anya majd elmentek.

Ezek után Billék is megérkeztem és én köszöntem mindenkinek, majd sírva Judy nyakába borultam. Elkezdett gyűlni a fiatal lányokból álló tömeg, szóval el is indultunk és leléptünk. Mivel Judyék taxival jöttek idáig, így az én kocsimmal mentünk vissza a hotelbe. Elmeséltem nekik részletesen mindent, sőt még a fura álmomat is, de azt csak Judynak. Teljesen le volt döbbenve, de nem tartotta helyesnek h így döntöttem, bár igazat adott nekem, mert ezen lehet h az életünk is múlik. Ekkor Bill berontott a szobába ahol Judyval beszélgettünk…

-         Zsuzsi! Tom most hívott h felszállt az első Magyarországra tartó gépre, fél óra és ideér! – mondta Bill izgatottan.

-         Te jó ég! Nem akarok találkozni vele! Kiveszek egy másik szobát ebben a szállóban, mert már késő van máshova átmenni, és majd megpróbálom elkerülni! Ne mondjátok meg h itt voltam! Nem akarok vele találkozni! – mondtam majd fogtam a cuccom, kivettem egy másik szobát, sajnos ugyan azon az emeleten, volt már csak hely, és fel cuccoltam.

Miután bementem a szobámba, láttam h már vagy 30 nemfogadott hívás van a telomon, és mind Tom volt. Le voltam némítva azért nem hallottam, de akkor se vettem volna fel. Gyorsan lefürödtem, és mikor épp kijöttem a fürdőböl, nagy kiabálást hallottam kintről. Résnyire kinyitottam az ajtót, és láttam h Tom jött meg nagy csomagokkal, és épp Billék nyakába ugrott. Nagyon elszomorodtam és elkezdtem sírni, mire ezt Tom meghallotta és a résnyire kinyitott ajtó felé nézett. Én rögtön becsuktam.

-         Héé, mintha Zsuzsi hangját hallottam volna! Ki lakik abba a lakosztályba? – kérdezte Tom majd elindult felé.

-         Áhh, ott csak egy lány, és az nem Zsuzsi! Egy szőke csaj. – mondta Bill miközbe megfogta Tom karját.

-         Aha, szőke csaj? Nah akkor az az én lakosztályom. – Tom bevetett egy kaján vigyort és elindult az ajtó felé.

-         Hogy lehetsz ilyen? Zsuzsi kivan bukva, mert épp most szakítottatok, és téged ennyire érdekel? Süllyedj el! – ordított Judy Tomra.

-         Figyu, ő dobott engem, nem én őt. – mondta, de megfordult és visszament Judyékhoz.

-         Akkor meg minek jöttél utána? Miért jöttél Magyarországra? – kérdezte Judy még mindig kiabálva Tomra.

-         Ki mondta h utána jövök? Én nem akartam elengedni de ő egy ilyen kis hülye ügy miatt elment és szakított! Nem tudok mit csinálni! És azért jöttem, h szórakozzak kicsit. Meg otthon nem jó egyedül. – mondta Tom vigyorogva.

-         Na jó én nem hallgatom ezt tovább! Bemegyek és lefekszek! – majd megfordult Judy és bement a lakásba.

-         Csatlakozok hozzá! – mondta Bill majd ő is lelépett.

-         Én meg kiveszek egy másik lakosztályt! Na jóéjt! – majd elindult Tom le a rececióhoz.

Én persze mindent hallottam az ajtó mögül és elkezdtem nagyon sírni. Nem bírtam, úgy éreztem h látnom kell Tomot. És igaza van, emiatt a hülyeség miatt, máris meghátráltam, tiszta hülye vagyok! Elkészültem majd elindultam a recepcióhoz és akkor megláttam Tomot. Olyan jó volt látni, de rosszul esett h ennyi idő után már csajozik. De mondjuk igaza volt mert én dobtam őt és nem ő engem. Egy oszlop mögé mentem és néztem onnan Tomot. Hirtelen odanézett ahol én voltam mert belerúgtam valami hirdetőtáblába. Ekkor elindult az oszlop felé, és mivel majdnem a falnál volt az oszlop és én mögötte voltam, és mellettem volt a vészlépcső ajtaja, bementem és elkezdtem felfele futni. Mikor Tom odaért az oszlophoz meglepődött h nincs ott senki. -  Pedig mérget vettem volna rá h Zsuzsit láttam. – mondta majd elindult ő is lifttel felfelé. Mire felértem a lépcsőn nagyon kifáradtam és megálltam a lépcső tetején majd bementem az emeletre. Elindultam a lakosztály felé, de épp ekkor nyílt a liftajtó, és Tom lépett ki rajta. Egyik kezében a bőrönddel a másik kezében pedig egy szórólap volt, és azt nagy érdeklődéssel olvasta. Én elkezdtem szaladni, és Tom csak akkor nézett fel amikor már becsaptam magam mögött a lakásajtót.

-         Huh, ez meleg volt. – mondtam majd megint előtört belőlem a sírás.

Tom épp a mellettem lévő lakást bérelte ki. Billék meg Tom lakásával szemben laknak. Ez am. egy 5 csillagos szállodavolt. Kimentem az óriási erkélyre, és gondolkodni kezdtem. „Nem fogom sokáig bírni, annyira szeretném megölelni, megcsókolni!”Ezeket gondoltam, amikor észbe kaptam h Judyéknál hagytam a pénztárcámat, és ezért át kell mennem érte. Félve igaz de elindultam. Kinéztem az ajtón és közbenéztem h tiszta e a levegő a folyosón, és beszaladtam Judyékhoz, ahol Gusti még a kanapén ült és tvzett.

-         Hát te? Még nem alszol? – nézett rám kérdően Gusti.

-         Ööö még nem, én csak a pénztárcámért jöttem, amit itt hagytam. Á meg is van! – elvettem a folyosón lévő szekrényről a pénztárcámat.

-         Nah én megyek is! – épp nyitottam volna az ajtót, amikor kintről ajtócsapódást hallottam. Kinéztem a kukucskálón (by: Judy xD) és láttam h tom épp ide tart.

-         Bújtass el! Kérlek! Tom idejön! – mondtam kétségbeesetten, de mielőtt Gustav valamit tehetett volna nyílt az ajtó, én meg az ajtó mögé kerültem. Tom bejött majd hátranézés nélkül (szerencsére) becsukat az ajtót, közben meg Gustihoz beszélt, aki látta h én nagyon nem akarom h észrevegyen Tom ezért elvonta a figyelmét, és odahívta magához a tőlem pár cm-re álló gitárost. Én kaptam az alkalmon, és kimentem az ajtón, de sajnos Tom észrevette h kiszaladt valaki.

-         Mi folyik itt? – kérdezte Tom a már falfehér Gustávtól.

-         Ööö…én…! – nyögte Gustav.

-         Zsuzsi! – nézett hátra Tom, majd az ajtóhoz rohant és kinézett.

Én épp a kulccsal sz*rakodtam és így észrevett Tom. Már remegett a kezem, lábam az idegességtől és sírtam is. Kapkodtam össze vissza.

Nah megszületett ez a rész is! Bocsi a kihagyásért! Véleményeket ide vagy az emailcímemre: zsu.th.91@citromail.hu

Az előző részből:

Tom odaszaladt hozzám. Én már vértócsában feküdtem. Ott ült mellettem és a karjába vett.

-         Ne, kérlek, ne halj meg! Ne! Kérlek Zsuzsi ne hagyj itt! Erős vagy! Meggyógyulsz! Szeretlek! Ne! – mondta zokogva és közben fogott a karjaiban. Én kinyitottam a szemem még egy kicsi élet volt bennem.

-         Sa…ajnálom! Sze…sze…retlek! – ennyit tudtam mondani.

-         Ne menj el Ne!!! Neeeeee! – már Tom nagyon zokogott. Közben belőllem ömlött a vér. Már Tom is tiszta vér volt.

-         Egy utolsó csókot adott nekem, majd lecsuktam a szemem és innen elsötétült minden. Utoljára Tom ordítását hallottam „NEEE!” majd vége, teljes feketeség!

...............................................................................................................................

Egyszer csak valami fényt láttam. Kinyitottam a szemem és hirtelen újra a plázában találtam magam. Sok ember körülöttem volt. Bill épp a mentőknek telefonált, Tom meg Judyt azoknál a csajoknál volt akik még az elején elbuktattak.

-         Tehát csak álom volt! – mondtam még mindig ijedten.

-         Zsuzsi! - mondta Bill majd lecsapta a telefont. – Jól vagy? Nagyot estél! – mondta és felsegített.

-         Igen, jól vagyok de volt egy furcsa álmom. – néztem ijedten Billre.

-         Álom? Milyen álom? Jól vagy? Nagyon ijedt arcot vágsz! – nézett rám aggódva Bill.

-         Igen, jól vagyok! Nem lényeg az álom! Jobb is hogy vége! Menjünk innen! – mondtam Billnek majd ő szólt Toméknak és beszálltunk a kocsiba és hazamentünk.

Tom egész úton nézegetett, kérdezgetett hogy minden rendben e.  1000x is mondtam h minden rendben, de mindvégig az álom járt a fejemben, és h minden úgy alakult ahogy álmodtam. Tom meg Judy a merénylőknél, Bill a kórházba telefonált, minden ember aki az álmomban volt ott állt körülöttem. „NEM” mondtam magamban és lenyugodtam h mostmár nincs semmi baj. Hazaértünk és én lefeküdtem aludni kiheverni ezt az álmot meg az egész napot. Elalvás előtt, mint ahogy a plázában is éreztem még a helyet ahova az álmomban szúrták a kést. Fájt, feszített. Nem annyira mint az álomban, de még mindig éreztem. Mintha tényleg megszúrtak volna. De utána elaludtam és minden békés lett. Mikor elaludtam akkor Tom nem akart zavarni ezért csak én voltam a szobában. Viszont mikor felébredtem Tom ott feküdt mellettem. Olyan aranyos volt ezért nem mertem felkelteni. Lemásztam a lépcsőn és akkor jöttem rá h ismét egyedül vagyunk a villába. A hűtőn megint egy cetli…” Mi leléptünk M.o.-ra mert egy fontos dolgunk akadt amire David hívott minket, de Tomnak nem fontos jönni szóval titeket nem keltettünk! Holnap után este jövünk, nyugi Zsu nem megyünk be hozzátok, nem akarunk balhét, ez az egész titokba megy! Érezzétek jól magatokat! Szijjasztok! Bill, Judy, Georg, Gustav!

-         Na ezek jól itthagytak…! – nyögtem ki elég kedvetlenül. – De rossz.

Összeszedtem magam, és elmentem a plázába shoppingolni egy kicsit a rosszkedv elűzésére. Mivel még Tom aludt még nem akartam felkelteni, és inkább egyedül mentem. Annyira aranyos volt h nem volt szívem felébreszteni!  Elindultam a plázába. Út közben megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt de felvettem…

-         Igen! – szóltam bele a telefonba.

-         Helo, Zsuzsival beszélek? – kérdezte az ismeretlen „lány” hang.

-         Igen. Miben segíthetek? – kérdeztem.

-         Én egy nagyon komoly fanatikus Tokio Hotel fan vagyok. Csak szeretném megkérdezni hogy komolyan Tommal jársz, vagy ez csak pletyka? – kérdezte a csaj még kedvesen.

-         Ööö nem szeretnék a magánéletemről beszélni egy ismeretlennel! Viszhall! – majd letettem volna de…

-         Heee, le ne merd tenni te kis r*banc! Mit képzelsz!? Tudom h Tommal jársz! Nagyon gyorsan szálljál le róla mert súlyos következményei lesznek! – mondta már nem kedvesenXD

-         Te csak ne szóljál bele hogy én mit csináljak, azt hiszed h félek tőled? Hát tévedsz! Inkább te szálljál le rólam nagyon nagyon gyorsan! Fogalmam sincs hogy honnan van meg a számom de el lehet felejteni! – és kinyomtam volna ha megint nem kezd el pofázni!

-         Megmondtam h szálljál le róla! Nagyon melegen ajánlom, és ez nem vicc! Ha nem lépsz le a büdös pitsába többed magammal fogok menni és nagyon megbánod még azt is hogy megszülettél kis kurva! – mondta már ordibálva.

-         Megmondtam! Le lehet szállni rólam! Nem félek tőled! Fogadd el h Tom már nincs egyedül, és engem szeret, nem az oan kis hülye pitsákat mit te! Na Tsá! – és kinyomtam a telot. Ezek után nagyon ideges voltam nem is mertem elmenni a plázába.

Gyorsan hazamentem. Tom már akkor ébren volt. Odadobtam neki egy „sziát” és felszaladtam a szobába. Tom csak furcsán nézett utánam hogy mi a bajom. Se puszi se semmi csak szia és leléptem. Kulcsra bezártam a szobánk ajtaját és nem akartam senkivel se beszélni. Tom utánam jött és mikor látta hogy be van zárva az ajtó elkezdett kopogtatni de választ nem kapott. Kezdett egyre idegesebb enni és már kiabált.

-         Zsuzsi nyisd ki az ajtót! Mi történt? Jól vagy? Légy szíves válaszolj! – mondta de ismét nem kapott választ, és egyre idegesebb lett. – Zsuzsi azonnal nyiss ajtót vagy betöröm!

Erre már elfordítottam a kulcsot de ajtót nem nyitottam. Visszaültem az ágyra és sírtam. Mikor benyitott és meglátta hogy sírok megijedt. Odaszaladt hozzám és leült mellém.

-         Mi történt kicsim? Miért sírsz? Légy szíves mond el, nagyon megijesztesz! – mondta aggódva.

-         Hát, egy ismeretlen lány felhívott telefonon és azt mondta hogy ha nem szállok le rólad akkor annak nagyon súlyos következményei lesznek! És azt is megbánom hogy megszülettem. Most nagyon félek! Lehet h ezt az egészet abba kéne hagynunk Tom! A saját és a te testi épséged is függ ettől! Nem szeretném h miattam bármi is történjen veled! – mondtam zokogva és lehajtottam a fejem, de Tom az államnál fogva felemelte a fejem és kényszeríttet hogy a szemébe nézzek.

-         Ne beszélj butaságokat! Ez nem történhet így! Pár rajongó miatt ne váljunk szét! Mutassuk meg hogy a szerelmünk nagyon erős, nem lenne értelme ennek! Csak mi szenvednénk! A rajongók majd megértik hogy ha látják hogy nem ijedtünk meg! És akkor végre békén fognak hagyni! Zsuzsi és kimondhatatlanul szeretlek! Ne tedd ezt se velem se magaddal! Ezek miatt a kis pitsák miatt semmi képen! – mikor ezt elmondta letörölte az arcomról a könnycseppeket, és nagyon lágyan megcsókolt. Még a hideg is végigszaladt a hátamon. De ekkor eltoltam magamtól…

-         Tom! Sajnálom de, de én ezt nem tudom így folytatni! Tényleg nagyon sajnálom, de vége! – és akkor kiszaladtam a szobából és otthagytam. Tom csak nézett maga elé és fel sem fogta még a helyzet súlyosságát. Ekkor hirtelen észbekapott és utánam szaladt, de én már sehol nem voltam. Mindenhol keresett de sehol nem talált. Elindult hát a városba keresni engem.

Közbe nálam…

Remélem tetszett ez a rész, igaz kicsit tragikus volt az előző de ez meg meglepő:) Leszenek még benne fordulatok, de előre nem árulok el semmit! Komikat, kritikákat, segítségeke ide vagy az emailomra: zsu.th.91@citromail.hu  Pusy

-         Maguk Zsuzsi hozzátartozói? – kérdezte az orvos.

-         Igen mi vagyunk! – felelte 1xrre mindenki.

-         Én vagyok a barátja! – állt fel Tom.

-         A barátnője nem szerzett különösebben nagyobb sérülést, de megrepedt kicsit a koponyája és össze kellett varrni. Enyhe agyrázkódása is lett. Viszont majdnem elvesztette az életét. Nagy csoda ez. – mondta az orvos és Tomékra nézett.

-         Miért? Ha nem akkora nagy a seb? – kérdezte Tom idegesen, és a többieken is látszott h nem értik a kijelentést.

-         Kérem jöjjön velem egy pillanatra uram. – mondta az orvos Tomnak.

Tom vele is ment…

-         Nem tudom h tudott e róla de a barátnője állapotos, és azért mondtam h szerencséje volt mert az eséstől sem vetélt el. Abba bele is halhatott volna, mert akkor több mint valószínű h belső vérzése lenne, de így nagy szerencséje van. – mondta az orvos és Tom vállára tette a kezét.

-         Várjon, nekem az elejét se sikerült felfognom. Komolyan babát vár a barátnőm? – mondta Tom lefagyva.

-         Igen. A barátnője áldott állapotban van. Ennyit akartam magával megbeszélni. Viszlát! – mondta az orvos és elviharzott.

Tom teljesen lefagyva visszaballagott a többiekhez.

-         Na mit mondott? – kérdezte kíváncsian Bill. És a többiek is kérdő és ijedt tekintettel nézett a még lefagyott Tomra.

-         Ööö Zsu…Zsu…Zsuzsi terhes. – nyögte ki Tom. – És csa…csak azt mondta az orvos h nagyon nagy szerencse h nem vetélt el mert abba belehalhatott volna. De de terhes! TERHES! – mondta Tom egyre idegesebben.

-         MIIIIII? TERHEEES? TOM TE BAROM! MIÉRT NEM VÉDEKEZTETEK TE ÁLLAT? MOST MIT AKARSZ CSINÁLNI? MIT FOG MAJD ZSUZSI CSINÁLNI? HOGY FEJEZI BE A SULIT…- kelt ki magából Bill és még folytatta volna de Tom közbeszólt…

-         Attól h kiabálsz velem nem lesz jobb a helyzet Bill! – mondta Tom is idegesen.

-         Igaz, ha veszekedtek tényleg nem lesz jobb a helyzet! Majd megoldjuk! Elvégre már nagykorúak vagytok! Házatok is van, pénzetek is szal nyugi! – mondta Judyt és nyugtatta a srácokat!

-         Igaza van! – szólalt meg Gustav és Georg 1xrre.

-         Mostmár bemehetnek hozzá! – szólt az orvos.

Bejöttek hozzám mind és leültek az ágyam mellé. Várták az ébredésemet, ami 5 percen belül be is következett.

-         Öhm, sziasztok! Mi történt? Hol vagyok? – kérdeztem. Elmesélték h mi volt és én ideges is lettem arra a pár csajra.

-         Zsuzsi mondanom kell neked valamit. – kezdett bele Tom a fontos részbe.

Erre mindenki szó nélkül felállt és kiment.

-         Mi történt? Valami nagy baj van? Miért mentek ki? Mond már Tom mert megbolondulok! – mondta egyre idegesebben.

-         Hát az a helyzet h terhes vagy. És az orvos csodálta h nem vetéltél el a nagy eséstől. De akkor is terhes vagy, és tőllem. – mondta és lehajtotta a fejét.

-         M..mi van? Ez most vicc? Ugye ez vicc Tom!? – mondtam már a sírás határán.

-         Nem, nem vicc szívem. Babát vársz. De most fogjuk fel pozitívan. Mindketten felnőttek vagyunk, van lakásunk, van pénzünk amiből eléldegélhetünk a babával együtt. Szóval hallani sem akarok az abortuszról! – mondta Tom már ő is a sírás határán és megfogta a kezem.

-         Ez igaz, de nem nem lehetek terhes! Vagyis…! Akkor azért volt az a sok furcsaság. – fogtam a fejem ami még mindig fájt, de a hír után jobban.

-         Milyen furcsaság? – nézett rám furcsán Tom.

-         Hát a sok rosszul lét, mindig éhes voltam, néha megszédültem…- néztem rá Tomra.

-         Igen ezért! De tudod mit, örüljünk a babának! Hisz nagyon szeretjük egymást, és megvan a biztos háttér. Te egy ideg úgyse tudsz dolgozni, nekem meg van elég pénzem h meglegyen a biztos háttér. Szóval ez nekünk csak öröm. Mire meg már egy picit nő a gyerekünk meglesz az esküvő is! Nah mit szólsz szívem? – mondta Tom már széles vigyorral.

-         Ez nagyon jól hangzik ahogy így felvázoltad!! – mondtam már én is mosolyogva és megöleltem Tomot. Jó volt érezni h itt van velem ezekbe a nehéz pillanatokba is.

Ekkor a többiek is bejöttek. Én mosolyogva és már sírva fogadtam őket és mindenkit jól átöleltem, de 1xrre mindenki átölelt engemJ! Utána már jó kedvem volt és örültem a terhességnek. Ez a nap is elment és én a kórházban voltam még 1 hétig bent kellett maradnom. Mikor este már mindenki haza ment Tom úgy döntött h bennt marad nálam! Bár én győzködtem h menjen ő is de nem ment. Este sokáig felvoltunk és erről az egész terhességről beszéltünk. Tom sokszor megpuszilta a hasam és láttam rajta h örül a babának. Boldog voltam, de féltem is h a szüleim mit fognak majd szólni, biztos h nem lesznek boldogak és sok vita áll még előttem. De ez nem érdekelt annyira, csak az h Tom örökké itt fog maradni velem! Mikor a gondolataimba mélyedtem hirtelen benyitottak. Bill volt az. Csak azért jött vissza mert egy újságot hozott be nekem amit nagyon muszáj megnéznem. Ez állt benne: „Tom Kaulitz végleg elkötelezte magát, vagy ez csak egy nagy hiba volt?”à Ez volt a cikk címe. A teljes cikk még csak most jön: „ Ma délután hallottunk a hírről h Tom Kaulitznak barátnője van. Ezt még sokáig tudták is titkolni. Vajon a gitáros végleg el akarja kötelezni magát? Egy fiatal hölgy ma berontott lapunkhoz hogy a kórházban látta Tom Kaulitzot aki épp a barátnőjéhez igyekezett. Viszont a lány követte a gitárost autógramm reményében és meglátta a banda többi tagját is. Épp akkor ment oda az orvos hozzájuk és kiderült hogy a tinisztár barátnője gyermeket vár. Ez a hír az egész rajongóhadsereget kiborította. Ezek szerint végleg elkötelezi magát a gitáros vagy, csak még 1 lesz az a lány az áldozatai közül, de most egy gyerekkel együtt? Ez az egész karrierjét romba döntheti. Hogy mit fog most tenni még nem tudható, de az biztos ha az a gyerek megszületik és a hölggyel marad akkor búcsút mondhat a karrierjének.”

-         Úr isten! Ez nem igaz! A fenébe! Hogy írhatnak ilyeneket? Nah most aztán én halálra vagyok ítélve! – mondtam és közben a sírógörcs rajtam volt.

-         Én is teljesen ledöbbentem mikor megláttam a cikket, ezért is jöttem vissza vele. – mondta Bill idegesen.

-         Rohadékok! Szemét aljas rohadékok! – mondta Tom ő is ideges volt.

-         Nyugodjatok meg! Nem lesz semmi baj! Ezt szépen letisztázzuk és a karriereddel sem lesz baj! Majd valahogy kijövünk ebből! 4 testőrt a kórház elé állítottunk h a rajongók ne jussanak be az épületbe. Szóval nyugodtan aludhattok. Jóéjszakát! Sziasztok! – mondta Bill majd lelépett.

-         Nah akkor aludjunk. És nyugi van! – mondtam majd megcsókoltam Tomot.

-         Rendi! – mondta és visszacsókolt.

Az estét végigaludtuk, és nem érdekelt már minket ez az újságcikk. Másnap együtt ébredtünk és csak mosolyogtunk egymásra.

-         Jó reggelt anyuci! – mondta Tom mosolyogva!

-         Jó reggelt neked is apuci! – mondtam én is.

-         És neked is jó reggelt kisfiam! – mondta Tom a hasamnak majd megpuszilta.

-         Milyen kisfiam? Talán kislányom, mert lány lesz! – mondtam gonoszul.

-         Nem drágám tévedsz! Fiú lesz akit majd tanítok gitározni h ő is oan profi gitáros legyen mint én. – nagyzolt mosolyogva:D

-         De… - és folytattam volna a vitát mikor nagy zörgést hallottunk odakintről.

Mi lehet az? Kérdeztük magunkban és az ajtó felé néztünk. De meg is ijedtünk. Hirtelen 5 bolond csaj betörte az ajtónkat.  Nagyon megijedtünk. Hirtelen felénk szaladtak, és Tomot lerángatták mellőlem, közben én sikítottam. Próbáltam menekülni de az egyik csaj megütött. Tomot közben lefogták és csak vergődött, de nem tudott szabadulni. Közben ő is ordított, h engedjék el meg h hozzám ne merjenek nyúlni. Engem is lerángattak az ágyról és 2 lefogott a harmadik meg többször megütött.

-         A kölködnek annyi és neked is te kis kurva! Teherbeejtetted magad Tommal, a szerelmemmel, csak a hírnévért? Ezért még megfizetsz! – mondta idegesen és megütött.

-         Nem csak a hírnévért csináltam és én se akartam! És ő nem a szerelmed! – mondtam nyögve az ütéstől.

-         Mi az h nem a szerelmem! Neked annyi! – mondta és előrántott egy kést, majd a hasamba szúrta.

Éreztem hogy belém hatol a  penge. Rettentő nagy fájdalmam volt.

-         Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! – ordított már sírva Tom.

-         Én megmondtam hogy megbánod! És megérdemelted! – mondta vigyorogva.

Engem még tartott a két csaj majd elengedtek én meg a földre estem. Nagyon véreztem. Tom csak sírt és ordított…

-         Ti rohadéékok! Engedjetek el! Neee! – hirtelen elengedték és elszaladtak.

Tom odaszaladt hozzám. Én már vértócsában feküdtem. Ott ült mellettem és a karjába vett.

-         Ne, kérlek, ne halj meg! Ne! Kérlek Zsuzsi ne hagyj itt! Erős vagy! Meggyógyulsz! Szeretlek! Ne! – mondta zokogva és közben fogott a karjaiban. Én kinyitottam a szemem még egy kicsi élet volt bennem.

-         Sa…ajnálom! Sze…sze…retlek! – ennyit tudtam mondani.

-         Ne menj el Ne!!! Neeeeee! – már Tom nagyon zokogott. Közben belőllem ömlött a vér. Már Tom is tiszta vér volt.

-         Egy utolsó csókot adott nekem, majd lecsuktam a szemem és innen elsötétült minden. Utoljára Tom ordítását hallottam „NEEE!” majd vége, teljes feketeség!

-         Segítsek valamiben szívem? – kérdezte majd hátulról átölelt.

-         Köszönöm nem kell, menj, csak ülj le nemsokára kész a palacsinta. – mondtam mosolyogva majd tovább kevertem a tésztát.

-         De én szeretnék segíteni. Biztos nem tudok semmiben? – kérdezte már a hangján érezhetően kajánul, és benyúlt a kezével az alvós topp alá, ami rajtam volt, és elkezdett mindenütt simogatni. Az igazat megvallva nagyon jól esett, de leállítottam…

-         Ne, ne most! Had csináljam meg a kaját, eszel, utána felmegyünk és… - vigyorogtam rá most én kajánul.

-         Oké, de akkor gyorsan csináld! – mondta vigyorogva és visszaült az asztalhoz.

10 percen belül kész is lett a kaja. 10 perc alatt megette Tom, és elindultunk felfele. Hirtelen Georg utánunk szólt, amikor mentünk fel a lépcsőn.

-         Héé, ti hova mentek? Gyertek, üljetek le ide hozzánk! – mondta és az üres kanapéra mutatott.

-         Nem, most nem megyünk, mert inkább ledőlünk kicsit pihenni. Sokat ittunk este és pihennünk kell, ugye Tom? – mondtam és ránéztem.

-         Ööö igen, megyünk pihenni. – mondta, majd felmentünk a szobánkba.

-         Jah persze, pihenni! Jó duma, csak az a baj h nem hisszük el. – mondta Georg mire mindenki felnevetett.

„Pihentünk” egy jóó nagyot fent Tommal, majd felöltöztünk, elkészültünk és lementünk a többiekhez. Kb. dél lehetett akkor, és láttuk h már mindenki elment itthonról. Egy cetlit hagytak, csak amin ez állt…”Elmentünk a plázába! Ha befejeztétek a „PIHENÉST” gyertek utánunk! Hellósztok! Georg, Gustav, Bill, Judy!” Nekünk se kellett több összekaptuk magunkat és mentünk a többiek után. Tom véletlenül otthon felejtette az óriás napszemüvegét, pedig az, szükséges lenne h, ne nagyon ismerjék fel. A pláza előtt jutott ez eszünkbe mikor kiszálltunk a kocsiból.

-         Nah, most mi lesz? – néztem kérdően Tomra.

-         Hát, menjünk be szivi, csak nem lesz akkora felhajtás…ha meg mégis akkor lelépünk. – mondta Tom

-         Sztem meg menjünk haza egy szemüvegért! – javasoltam. – Vagy, várj bemegyek a plázába veszek egy nagy napszemcsit, és kihozom neked. – mondtam vigyorogva.

-         Oké, de siess! – mondta majd nyomott egy puszit a számra és én elviharzottam.

Vettem egy nagy szemüveget, és szaladtam ki vele Tomhoz amikor, észrevett egy hülye p*csa TH fan, aki már látott párszor Tommal csókolózni meg ilyesmi, és kirakta elém a lábát. Rohadt nagyot estem, és mivel épp majdnem az ajtóba zuhantam, ezért észrevett Tom és berohant hozzám. Eszméletlenül feküdtem a padlón és a kis p*csa meg röhögött a bnőivel együtt. Hirtelen a többiek is felbukkantak, és odarohantak Tomhoz meg hozzám, de én még mindig eszméletlenül feküdtem a padlón. Már Tom megpróbált vízzel is locsolni de nem keltem fel. Ráadásul a fejem is elkezdett vérezni, és ez már a többieket is megijesztette.

-         Hívd a mentőket! – szólt rá Billre Tom.

Bill elkezdte hívni a mentőket és azt mondták 5 perc mulva ott lesznek. Közbe Tom és Judy észrevette h a Th-s lányok hogy nevetnek, és h mondja az egyik annak aki elgáncsolt h milyen jó h így kitette a lábát elém, és h jól megkaptam. Akkor egyszerre hirtelen felállt Judy és Tom, és egymásra néztek.

-         Te is arra gondolsz amire én? – kérdezte Judyt idegesen Tomot.

-         Igen, gyere intézzük el őket! – mondta Tom és elindultak a csajok felé.

-         Nézzétek, idejön Tom! Úr isten! Idejön! – egyik Th-s picsa, és azt hitték h jó pofiból mennek oda, ezért elkezdtek vigyorogni és bájologni.

-         Helósztok! – köszönt Tom a lányoknak, Judy csak odabiccentett.

-         Sziasztok! Annyira örülünk h idejö… - folytatta volna tovább a csaj de Tom közbevágott.

-         Nem azért jöttünk ide h bájologjak veletek! Épp ellenkezőleg! Mit képzeltek magatokról? Hogy meritek ezt csinálni h kigáncsoljátok a barátnőmet? – mondta Tom egyre idegesebben.

-         Hát az a lány nem illik hozzád! Nem is rocker meg nem emo meg semmi, szal nem illik hozzád és kész. Nem viseljük ezt el. Mi csak megmentünk a rossztól. Meg biztos csak a pénzedért van veled az a kis k*rva. – és még egyre szebb jellemzővel illettek engem a csajok de Tom ismét közbeszólt.

-         Kuss, ti ne mondjátok meg h nekem mi a jó! És ha nem rocker meg nem emo? Akkor mi van? Nekem nem az oan kis picsa pózerek meg önvagdosó csajok jönnek be mint amik ti vagytok!  Na meg nem is ismeritek őt szal nem tudhatjátok h miért van velem, de én majd felvilágosítalak titeket! Nem a pénzemért van velem meg nem azért mert híres vagyok, épp ellenkezőleg! Ha azért lenne már valószínűleg nem tartana ez a kapcsolat!  És ne merjétek még1x a szátokra venni őt mert nagyon megbánjátok! Fel sem értek odáig ahol ő van! Ha valami baja lesz miattatok akkor azt még nagyon megbánjátok! Csá! – és ezzel otthagyták őket. Judy leblokkolt Tomon, ő meg se tudott szólalni.

A mentő 5 percen belül meg is érkeztek. Engem elvittek Tom meg gyilkos szemekkel nézett vissza a pitsákra, akiknek szikrát szórt a szemük, amiért Tom adott nekik. Beértünk a kórházba hol még mindig nem voltam eszméletemnél. Az orvos megvizsgált kaptam gyógyszert meg minden és utána kijött az orvos.

Úgy háromnegyed 9 fele járt az idő. Odakint már sütött a nap, és az egyik napsugár a szemembe sütve keltett fel. Kimásztam az ágyból, felöltöztem pizsibe, megfésülködtem, hajamat összefontam és elindultam a konyhába. Még mindenki aludt a házban.  Mikor leértem a nappaliba, láttam h Bill és Judy a kanapén, alszanak. Fogtam egy takarót és betakartam őket. Kiérve a konyhába, szörnyű nagy rendetlenséget találtam. A házvezetőnőt elküldte, Karol szabira szal nekünk kellett rendet tartanunk abba a nagy házba. Mmint csak azt kellett összepakolnunk, amit mi szedtünk szét. A pingvin (én hívom így, viccesen Lagert a házfőnököt, de nem zavarja őt, inkább csak mosolyog rajta) még aludt, mert kiírtam este neki h nyugodtan aludhat sokáig. A szakács még nem érkezett meg. Szóval elkezdtem összepakolni, mosogatni, törölgetni, felseperni, felmosni a konyhában és hamar végeztem is vele, mert a konyhai minihifin halkan hallgattam a rádiót. Kb. 10re lettem kész a konyhával, de még mindig mindenki aludt. Hirtelen valaki megfogta a vállam, amire én nagyon megijedtem. Gustav volt az. Ő az egyetlen korán kelő a csapatból, na meg én:D.

-         Úr isten! Nagyon megijesztettél! – mondtam rémült fejjel.

-         Neked is jó reggelt! És bocsi! – vigyorgott rám, én meg rányújtottam a nyelvem.

-         Tegnap már nem volt semmi gond veled? Remélem nem lettél rosszul megint v valami! – mondta érdeklődve.

-         Nem, nem volt semmi bajom. Hazajöttünk, lefürödtünk, vagyis lefürödtem, és aludtunk. – javítottam ki gyorsan magam, és bevágtam egy mosolyt.

-         Aha, lefürödtetek! Most elárultad magad! Ejnye! – mondta és kajánul vigyorgott rám.

-         Békén lehet hagyni, na! Inkább csináljunk a többieknek reggelit, mielőtt még felkelnek. Már itt rendet raktam. Jó nagy felfordulást hagytatok magatok után, mondhatom! – mondtam és nekidobtam a törlőrongyot.

-         Jaa, hát igen, de még nem láttad a lenti wc-t! Ez ahoz képest még semmi! – vigyorgott rám 1000 wattal.

-         Arra ne számíts h azt én, fogom feltakarítani, majd valamelyikkőtök, aki csinálta az feltakarítja! Nem kellett volna annyit inni! – fenyegetőztem az ujjammal:D

-         Hát, na, egyszer élünk…! – ismét 1000 watt!

-         Nah ja! De most csináljunk palacsintát! Annak a többiek is örülni fognak, és közbe majd mesélsz h mi volt este! – mondtam és elkezdtem elő pakolni a palacsinta tésztához valót.

-         Oké, csináljuk, de te is fogsz mesélni h mit csináltatok este! – rám nézett Gustav ás bevágott egy kaján vigyort.

-         Arról ne is álmodj! Ez magán ügy! – feleltem és dobtam neki egy tojást.

Elkezdtük csinálni a palacsintát. Sok mindent mesélt Gustav h mi volt este. Mondta h Bill és Judy az alkoholtól bepörögve, táncoltak a discoba az asztalon, meg h mindenki együtt hányt a híd alatt, h a parkba vették gyalog az irányt, és még vettek piát is, ott piknikeztek, és még sok ehez hasonló jó kis történetet mesélt, amin én majd halálra röhögtem magam. Mire kész lettünk teljesen a palacsintával, és már rendet is raktunk utána, megterítettünk akkor csoszogott be a konyhába Bill, Georg, és Judyt.

-         Jó reggelt! – mondtam vidáman.

-         Héé nem kell kiabálni oké, így is majd szétmegy a fejem! – háborodott fel kómásan Judyt!

-         Osztom a véleményt! – mondta Bill.

-         Dettó! – Georg.

-         Hát, ha nem ittatok volna tegnap annyit, akkor most nem lennétek ilyen állapotban! De mind1is, inkább egyetek itt a kaja! – mondtam és indultam az ajtó felé.

-         Jé de jó, palacsinta! – szólalt fel Bill!

-         Igen az, szívem! Egyél! Direkt nektek csináltuk! – mondtam mosolyogva és kimentem a konyhából.

Miközben a többiek ettek én felszaladtam, megnéztem h Tom még, alszik e. Mikor beléptem a szobába láttam h, még alszik. Odamentem az ágyhoz, és befeküdtem mellé. Elkezdtem ébresztgetni.

-         Szívem! Ébresztő! Hasadra süt a nap! – mondtam, és közben puszilgattam.

Ő erre kinyitotta a szemét. Rám mosolygott és megcsókolt. Ismét felém került, és csókolóztunk tovább. Mikor elengedtük egymást megszólalt…

-         Jó reggelt neked is szerelmem! – mondta és adott egy szájra puszit.

Én még rámmosolyogtam majd felálltam az ágyból és húztam magammal h ideje már öltözni és jönni le reggelizni.

-         Öltözz fel, és gyere reggelizni, míg a többiek fel nem falják a te palacsintáidat is, amit én meg Gustav sütöttünk, míg ti aludtatok!

-         Juj akkor sietek, mert imádom a palacsintát! De téged jobban! – mondta majd elkezdett öltözni.

Tom és én kézen fogva szaladtunk lefele a lépcsőn. A többiek már mind a nappaliban ültek jóllakottan. Erre Tom megszólal…

-         Ugye hagytatok nekem palacsintát? Ugye? – kérdezte idegesen.

-         Nem, nem tudtuk h te is kérsz! Egy morzsa sem maradt! – felelte Bill és elhúzta a száját.

-         A fenéébe, ez nem lehet igaz. – lombozódott le Tom.

-         Kicsim, gyere, sütök neked, még ha annyira szeretnél enni palacsintát. – mondtam, majd megfogtam a kezét, és magammal húztam a konyhába.

Leült a székre én meg elkezdtem ismét bekeverni a palacsintatésztát. Tom odajött hozzám…

-         Jesszus! Megijesztettél! Mit keresel itt szívem? – mondtam Tomnak és bevágtam egy ijedt fejet.

-         Csak néztelek, mert egyszerűen leírhatatlanul szép vagy. – mondta és a boci szemeivel még mindig nézett.

Hirtelen felültem, - Akkor, ha már ittvagy, megmoshatnád a hátam! – mosolyogtam rá és odaadtam neki a habszivacsot. Hátat fordítottam neki, ő felült a kád szélére és elkezdte mosni a hátam. Ahogy leöblítette a habos hátamat vízzel megcsókolta a nyakam, és éreztem h, szinte perzsel az a csók a nyakamon. Hirtelen gyengéden megcsókolta a másik oldalon is, az is olyan hatással volt rám, mint az első de ki is rázott a hideg. Hátrafordultam és rámosolyogtam. Elkezdett vetkőzni, levette magáról először a felsőjét, utána meg a többit és beült mellém a kádba. Akkora kád volt h mindketten kényelmesen elfértünk benne. Közelebb húzott magához, átölelt és gyengéden megcsókolt. Éreztem h a testünk, szinte perzsel mikor egymáshoz ér. Nem is tudom h mióta csókolózhattunk mikor elkezdett simogatni. Először csak a hátamat meg a nyakamat, utána félve a keze felfedezőútra indult a testemen, de mivel észlelte h ebbe én is beleegyeztem ezért utána már bátrabban simogatott, ami nagyon jól esett. Hirtelen eltávolodott tőlem, ami engem nagyon meglepett. Kimászott a kádból és engem is húzott magával. Adott nekem egy törölközőt…

-         Tessék, itt egy törölköző, még megfázol nekem! – mondta és körém tekerte.

Én csak mosolyogtam rá. Miután ő is betekerte magát egy törölközővel, megfogta a kezem és a szobába húzott. A szoba közepén magához rántott és ismét megcsókolt. Egyre inkább éreztük h mind2őnk egyre jobban, tombol a vágytól és az izgalom ott volt a levegőben. Nem engedett el, és csókolózás közben odasétáltunk az ágyhoz. Ott gyengéden lefektetett az ágyra és felém hajolt. A törölközőt levette rólam, és a hasamat kezdte el csókolgatni miközben haladt felfele. Egy kicsi helyet sem hagyott ki, a hasamtól a nyakamig mindenhova adott egy forró pici csókot, amit én nagyon élveztem, és már alig bírtam h ne rántsam magamra. Ezek után újra megcsókolt a számon és ismét kezdődött a csókcsata. A keze mostmár bátrabban indult felfedezőútra, lassan és érzékien simogatott mintha direkt csak kínozni akarna. A hosszú, de vágytól teli pillanatok után egyszer kérdően rám nézett, amikor eljutottunk ahoz a pillanathoz, hogy megtegyük. Én mosolyogva bólintottam egyet…

-         Biztos h ezt akarod? Nem fogod megbánni? – kérdezte a vágytól felizgatottan Tom.

-         Teljesen biztos! Tudom, mikor jön el az idő h, elveszítsem a szüzességem, és most eljött. A megfelelő személlyel, a megfelelő helyen, a megfelelő időben! És nem bánom meg! Ezt soha! – még mindig mosolyogtam rá.

Nagyon vigyázott rám és az arcomat szinte mindig figyelte, h mikor jó nekem és mikor nem. Egyáltalán nem fájt, az első alkalomhoz képest. Amikor látta h már átestem azon a szakaszon h, felfogjam ezeket, az új érzéseket, és amikor látta h egyre jobban kezdem élvezni ő is bátrabb lett és gyorsított a tempón. Egyre jobban közeledtem ahoz a ponthoz…! Ezt látva Tom, egyre jobban izgatott, simogatott, hergelte a vágyaimat, h nagyon jó legyen nekem. Egyre jobb volt, egyre érzékibb, és elértem a már várva várt csúcsot! El sem lehet mondani h mennyire jó érzés volt. A mennyben éreztem magam. Folytatta Tom h minél tovább, tartson nekem. És mikor már teljesen véget ért nekem akkor ő jött. Ezek után ledőlt rólam és én meg a mellkasára feküdtem. Egymás karjaiban voltunk és mindketten tudtuk h ez már szerelem közöttünk. Egyikőnk se merte kimondani. Csak néztük egymást, és nem tudtunk betelni a pillantásokkal. Éreztük h, mi összetartozunk. Ez sokáig ment így h élveztük egymás társaságát, és csak mosolyogtunk egymásra, meg néha egy-egy szájrapuszi volt. Egyre jobban fonódtunk egymás karjába. Mikor Tom azt hitte, már alszok a fülembe halkan belesúgta…

-         Szeretlek! El sem tudom mondani h mennyire! – és nyomott a számra gyengéden egy puszit. Ekkor kinyitottam a szemem és rámosolyogtam.

-         Én is szeretlek nagyon nagyon nagyon! – és a meghatódottságtól egy könnycsepp gurult le az arcomon.

Tom egy picit meglepődött, hisz azt hitte h, alszok, de miután én is elmondtam neki, láttam rajta h, jól esik, és megcsókolt. A csókcsata után szintén egymás karjába fonódva elaludtunk. Reggel, mikor ébredtem láttam h Tom még, alszik.

-         Hol voltatok eddig? Ilyen sokáig tartott míg megkérdeztétek a kaját, vagy elrabolt titeket a szakács bácsi?:D – mondta és röhögött Georg. A többiek csak vigyorogva néztek ránk én meg próbáltam előállni valamivel.

-         Ööö hát még Tomnak csörgött a teloja és ööö felvette és azért maradtunk el eddig mert még beszélt azzal a vkivel én meg megvártam. – mentegettem magunkat.

-         Igen? Tom ki hívott? – kérdezte kíváncsian Bill és mosolygott hozzá.

-         Ööö az egyik haverom…mind1! – mondta Tom és lehuppant a kanapéra én meg a kanapé mögé álltam oda ahol Tom ült, és a vállára tettem a kezem.

-         Nah szóval, ma valami könnyűt fogunk enni és utána megyünk is és majd disco után vhova beülünk kajolni. – mondtam kitérve a téma alól.

-         OKÉ! – hangzott az egyhangú válasz (kórusba).

Szólt a szakács egy 10 perc mulva és mentünk kajálni. Egy kis Gyrost ettünk, és utána mindenki felszaladt a szobába átöltözni. Én egy rövid farmer gatyát vettem fel, hozzá egy magasított sarkú sarut, és egy csíkos rövid karú kicsit nagy kivágású tunikát. Kisimítottam a hajam kis smink, egy hajpánt és mentem le. Már a többiek készen voltak csak rám vártak! xD

-         Nah mi van menyasszony? – nézett rám Bill és a többiek is vigyorogtak hozzá.

-         Nem is vagyok menyasszony csak próbálok adni magamra:D! – mondtam, szégyenkezést tetettem, és hátatfordítottam nekik.

-         Haggyátok már! És te Bill meddig szoktál készülni reggelente haa? Szal ne szólalj meg! – mondta mosolyogva Billnek Tom és odajött hozzám és átkarolt hátulról. – Te így is gyönyörű vagy, ennél jobban már nem tudsz adni magadra szívem! – súgta a fülembe és megpuszilta a nyakam.

-         Édes vagy! – megfordultam és megcsókoltam, amiből egy nagyon lágy smár lett: P

-         Héé gerlicepár, elkéne már indulnunk!!! – kiabált oda hozzánk Judyt, és ettől szétváltunk.

Mindenki vigyorgott rajtunk, mi megfogtuk egymás kezét és indultunk a discoba. A többiek rendeltek egy limuzint, amibe beültünk mind, és ott előremelegítettük hangulatot pár koktéllal. Mikor megláttam legelőször a limót teljesen leesett az állam, és Tom a fülembe súgta h „Meglepetés!” és vigyorgott hozzá. Miután a disco elé értünk és kiszálltunk a kocsiból, egy kicsit megszédültem…

-         Jól vagy szivi? – kérdezte aggodalmasan Tom.

-         Persze, jól csak biztos a koktél szállt a fejembe, nyugi! – mondtam és nyomtam neki egy puszit.

-         Nah akkor oké, menjünk be! – mondta és húzott maga után.

Mielőtt odaértünk a disco bejárathoz én hirtelen összeestem. Mindenki pánikba esett de főleg Tom. Gyorsan visszatettek a kocsiba és kezdtek fröcskölni vízzel. Nem ébredtem fel rá…

-         Hívd már a mentőket Bill! – ordibált idegesen testvérével Tom.

-         Jó jó hívom már, hívom! – mondta Bill is idegesen.

Hirtelen felébredtem. Ekkor minden szem rám szegeződött.

-         Mi történt? – kérdeztem kómásan.

-         Jahj úgy megijesztettél minket, de főleg engem! – mondta Tom és átölelt.

-         Nyugi, már semmi baj! – mondtam és nyugtattam Tomot.

-         Már Bill hívja a mentőket! – mondta Tom és Billre nézett.

-         Nee, nem kell, semmi bajom ti is látjátok, csak biztos a levegőváltozás miatt volt ez! Tudjátok M.o. és Németország között nagy a távolság. – mondtam mosolyogva és felültem. Már tényleg nem volt semmi bajom.

-         Nem érdekel akkor is, hívjuk a mentőket és kész! – mondta Tom határozottan.

-         Ne Tom, tényleg nem kell már semmi bajom! Ha komolyabb bajom lenne, akkor nem keltem volna fel ilyen hamar, na meg már ez jelentkezett volna máskor is, pedig most ájultam el életemben először! Szal Bill nem kell hívni őket, már semmi bajom! – néztem Billre aki még mindig a mobilját a fülénél, tartotta és Tomra nézett.

-         Jól van, de ha megint valami ilyesmi lesz, rögtön hívjuk őket!Ha egy picit rosszul érzed magad, és nem ittál, sokat akkor szólj mindenféleképpen! – mondta Tom és odabiccentett Billnek.

-         Oké! De én most inkább hazamennék, ha nem bánjátok! De ti érezzétek jól magatokat! – mondtam és mentem volna szólni a sofőrnek h engem fuvarozzon haza, amikor Tom hirtelen megfogta a karom.

-         Én is hazamegyek veled! Nem mehetsz egyedül, meg kettesben úgyis jobban érezzük magunkat, minthogy most egyedül legyek nélküled! – és rámkacsintott egy huncut mosollyal.

-         Rendben akkor gyere velem. – mondtam. A többiek eddig meg se bírtak szólalni, mert Tom mindig közbevágott szal most kaptak az alkalmon.

-         Aztán nem huncutkodni otthon! – kacsintott rám Judyt.

-         Osztom a véleményt! – szólalt meg egyszerre Bill Gustav és Georg, és elkezdtek nevetni.

-         Nem vagyunk olyanok, mint ti JUDYT! – és kihangsúlyoztam a nevét majd Billre néztem. Bill és Judy elpirultak.

-         Múltkor is fura hangok szűrődtek ki a szobátokból! Ejnye – bejnye! – mondta Tom és vigyorgott hozzá.

-         Nem kell szívni a vérünket, na! Ez a mi magán ügyünk! – mondta Bill és ledobta magát Judy mellé az ülésre.

-         Nah jól van, békén hagyunk titeket, ha ti is minket! – mondtam Billnek. – És mi mostmár akkor le is lépünk nektek meg jó szórakozást! – mondtam és intettem a sofőrnek h, vihet haza minket. Először persze kiszállt mindenki a kocsiból.XD

-         Nektek is jó szórakozást, nyögte oda utólag Georg, miután kiszálltak és egy kaján vigyort beadott!

-         Köszi meglesz! Nah csákó! – mondta nekik Tom és elindult a kocsi.

10 perc alatt hazaértünk és utána visszaküldtük a többieknek a kocsit. Közben eleredt az eső. Azon a kis időn, amíg bementünk a házba is eláztunk eléggé, mivel nagyon esett. Felszaladtunk a szobánkba, és látta Tom h nagyon vacogok. Odajött hozzám és átölelt. Nagyon jól esett a karjai közt lenni, már nem is fáztam, és nagyon biztonságban éreztem magam. Egy pár percig így álltunk utána Tom megszólalt…

-         Menjél, fürödj le jó forró vízbe, az majd átmelegít, nehogy megfagyj nekem! – rám nézett majd egy gyors szájra puszi után elengedett én meg mentem fürödni a szoba külön nagy fürdőszobájába.

Nagy pezsgőfürdős kád volt ott, és azt teleengedtem vízzel és bele mandula és vanília illatú habfürdőt tettem. Csak a nagy falon lógó tükör feletti hangulatvilágítást kapcsoltam fel, ledobáltam az elázott ruháimat és belefeküdtem a nagy habos vízbe, közbe a sűrű pára szállt a fürdőszobában. A testemet befedte a hab és csak a fejem volt ki a vízből. A hajam fel volt fogva h ne legyen még vizesebb. Ráfektettem a fejem a kád szélére, hátradőltem és becsuktam a szemem. Az ajtót nem zártam kulcsra. Miközben relaxáltam csak Tomra tudtam gondolni és h eddig mi történt velünk. Felmértem a helyzetet h szerelmes vagyok belé, és h ő vajon így érez e irántam…gondolkodtam még egy kicsit ezen, és utána kinyitottam a szemem. Egy kicsit megijedtem, mert Tom térdepelt a fürdőkád mellett és engem nézett…

-         Láttad h mit csinálnak lent a többiek? – kérdezte vigyorogva.

-         Jah mindenki csókolózik! – én szintén vigyorogva.

-         Jó példamutatás, kövessük mi is a példájukat! – mondta és nagyon gyengéden megcsókolt. Úgy hogy majd elolvadtam. Ennyire gyengéd csókot még soha nem kaptam senkitől.

Miután befejeztük a smárolást megkérdezte:

-         Nem hozod át a cuccod az én szobámba? A többiek is át fogják vinni, megkérdeztem! –  mondta egy kaján vigyorral.

-         Dee, áthozom! De töröld le a vigyort a képedről mert nem lesz olyan mint amire te most éppen gondolsz! – én egy gonosz vigyorral.

-         De kár! – szontyolodott el Tom, de közben vigyorgott!

-         Sajna!  – mondtam gonoszul! – De am most mi járunk hivatalosan is? – kérdeztem.

-         Persze! – vigyorgott egyet majd nyomott egy nagy cuppanós puszit a számra.

Ezek után elkezdtem áthordani a cuccom Tom szobájába és láttam h Judy és a másik két csaj is hurcolkodik. Judy odajött hozzám a nagy hurcolkodás közepette…

-         Te hova pakolsz? – kérdezte Judy.

-         Tom szobájába!! – mondtam.

-         Ti jááártook??? – Judy leesett állal.

-         IGEEEEN!!! – mondtam vigyorogva és a nyakába ugrottam!

-         Azt már meg se kérdezem h te is járt e Billel mert minden bizonnyal igen! – vigyorogtam egyet.

-         Hát jaaah!:D:D – majd ő is a nyakamba ugrott.

-         Nah mek pakolni tovább mert mindjárt itt az este! – mondtam és folytattam.

-         Okéé mek én is! – mondta.

Miután mindenki áthurcolkodott a pasija szobájába beesteledett. Úgy este 8 körül lent ültünk a nappaliba. Mindenki a pasijával/csajával ült. Aztán megszólaltam…

-         Menjünk vacsizni mert most szólt a szakács h kész a kaja, utána meg menjünk el bulizni! – mondtam nagy lelkesedéssel.

-         És mi a kaja? – kérdezte mellettem Tom.

-         Hát azt mindjárt megkérdezem! – pattantam fel. – Nem jössz velem Tom??? – néztem rá boci szemekkel.

-         De veled megyek, egy ilyen gyönyörű szempárnak hol tudnék ellenállni?! – vigyorgott és ő is felállt.

Megfogta a kezem, és elindultunk a konyha felé. A nappaliból kiértünk, még keresztül kell menni a konyhán és az ebédlőn, és onnan nyílik a szakács külön konyhájaJ. A közös konyhában Tom hirtelen nekinyomott az egyik falnak. Nem fájt egyáltalán de ugyanakkor vad is volt, hogy is mondjam, gyengéden vad voltJ. És megcsókolt, azt is vadul. Egyre jobban vadult a helyzet már a keze a pólóm alatt felfedezőútra indult és felfele csúszott, de én akkor kihúztam a kezét a felsőm alól… őt ez nem zavarta és csókolóztunk tovább.  Miközben még ment a csók elhúzott a faltól és hirtelen felültetett a konyhaszekrényre, ott a keze megint felfedezőútra indult a pólóm alatt. Akkor már a melltartókapcsommal szarakodott. Én ekkor leállítottam.

-         Ne Tom, ez most nem a megfelelő pillanat és még nem is szeretném! Menjünk kérdezzük meg mi lesz a kaja, és kaja után meg go disco. – mondtam neki és leugrottam a konyha asztalról.

-         Oké, megértem! Akkor menjünk! – mondta mosolyogva, még egy gyors szájrapuszi és mentünk a szakácshoz.

Megbeszéltük a szakáccsal h mi lesz a kaja, valami könnyűt kértünk, mert úgyis be fogunk ülni vhova kajolni a disco után. Visszamentünk a többiekhez…

-         Tudtad h szívdöglesztő feneked van? – hirtelen megszólalt valaki.

Én nagyon megijedtem és hirtelen megfordultam. Tom állt mögöttem és kajánul mosolygott.

-         Hééj, megijesztettél. – vigyorogtam.

Tom a szekrényajtóba állt szal nem tudtam tőle kimenni, mert két szekrényajtó körbezárt.

-         Kiengednél lécci? – mondtam.

-         A-aaa. – vigyorgott.

-         Mi az h nem? – mondtam és megcsikiztem és erre félreugrott én meg mentem utána és csikiztem tovább. Már az ágyon fetrengett mikor hirtelen lerántott maga mellé. Akkor abbahagytam a csikit. Mind2en szuszogtunk mert elfáradtunk. Tom hirtelen felémhajolt. Én nagyon meglepődtem, és egyre hevesebben vert a szívem. Közeledett felém, majd megcsókolt. Nagyon gyengéden, és nagyon jól esett. Én visszacsókoltam és folyamatosan csókolóztunk el sem akartuk engedni egymást soha többet. Nagyon jól esett.

Szétváltunk és csak mosolyogtunk egymásra és közben egymás szemébe néztünk.(én még mindig tőrcsibe voltam.) Majd megint megcsókolt és ez ment nem is tudom h hány percig. Után elkezdte csókolgatni a nyakam mire én libabőrös lettem. Utána még 1x megcsókolt és hirtelen felállt az ágyról. Felhúzott engem is majd magához ölelt.

-         Nagyon örülök hogy találkoztunk. Nem is tudod elhinni h mióta először megláttalak meg szeretnélek csókolni, és magamhoz ölelni mint most is. – mondta és még mindig gyengéden de szorosan ölelt, közben simogatta a hátam.

-         Én is régen vártam már erre. És én nem úgy nézek rád h huh Tom a Tokio Hotel gitárosa, hanem mint normális fiú, mert te is olyan vagy mint a többi korodbeli srác. És ez nagyon jó. – mondtam.

-         Végre egy lány aki nem csak a hírnevemért akar velem lenni. – mondta és mosolygott majd megint megcsókolta a nyakam.

Valaki be akart jönni a szobába amikor mi hirtelen szétváltunk, de nem tudott mert kulcsra volt zárva az ajtó. Kiderült h Tom zárta kulcsra hogy ne zavarjon minket senki ha csók lesz v valami…XD

-         Most mit csináljunk?? – kérdeztem idegesen Tomot.

-         Nem tudom!! – válaszolta ő is idegesen.

-         Nah jó tegyél úgy mintha valami fontos dologról beszéltünk volna! – mondtam, Tom bólintott és kinyitottam az ajtót.

Judyt ált ott meglepettem az ajtóba h Tom mit keres a szobába én meg miért vagyok törölközőbe, de legjobban az idegesítette h mit csináltunk mi a szobába kulcsra zárt ajtó mögöttJ!

-         Öööö akkor ezt a nagyon fontos dolgot meg is beszéltük! – mondta Tom egy kínos mosollyal és kiviharzott a szobából.

-         Ööö oké szia! – mondtam és én is vetettem egy mosolyt Judyra.

-         Ti mit csináltatok idebent??? Heee??? – kérdezte Judy és karba tette a kezét.

-         Pont azt h semmit! Csak valami fontos dologról beszélgettünk! – mondtam gyorsan kitalálva.

-         Valami fontos dologról??? És mi lenne az?? – kérdezte még mindig karba tett kézzel.

-         Öööö háát az hooogy ööö…! Olyan dolog ami a kettőnk dolga! – majd vetettem egy kínos vigyort Judyra, felöltöztem és kiviharzottam a szobából.

Hát az incidens után elég kínosan éreztem magam! Bevittem minden sminkemet a lenti fürdőbe és ott kisminkeltem magam, hajamat belőttem és mentem ki a medence mellé megnézni h a többiek mit csinálnak. Kiértem és mit látok??? Gustav és Georg a két csajjal smárol akiket hoztak magukkal, Bill Judyval…le is döbbentem, de Tom sehol! – Vajon hol lehet? – kérdeztem magamtól magyarul. – Ha Tomról van szó akk elment átöltözni! – szólt Judy hirtelen hátrafordulva és mosolygott, ezután folytatta a smacit tovább… szép csendélet…!:D Én megfordultam és mentem be a házba megkeresni Tomot.

Mikor még az elején megjöttek a srácok a medencés bulira megegyeztünk h itt alszanak pár napot és mindenki kapott saját szobát! Mentem fel Tom szobájába és kopogás nélkül benyitottam. Tom ezt nem vette észre és pont öltözött, félmeztelen volt a felső teste látszott. Amikor épp fel akarta venni a felsőjét, hirtelen átöleltem hátulról. Ő erre elkezdett mosolyogni és velem szembe fordult…

Judy és Bill volt az.

-         Bocsi a zavarásért de Gustinak megint elfogyott a papírzsepije! – mondta Bill és széles vigyort levágott.

-         De te mire készültetek haaa???? – Mondta, és nézett rám kérdően Judyt.

-         Ööö semmit csak Tomnak van valami szösz a szemében azt néztem meg. De má kijött szerencsére! – mondtam zavartan és Tomra néztem a most mi mást mondjak nézéssel.

-         Jah, szösz mi? – mondta és mosolygott Bill.

-         Az, szösz! Tényleg csak azt nézte! De am. Meg Gustav eszi a papírzsepiket? Hogy fogyott el ennyi idő alatt? – kérdezte Tom a témát kikerülve.

-         Mennyi idő alatt? Mindjárt németbe vagyunk te bolond! Vagy még 1 óra van hátra. – mondta Bill.

-         1 óra? Ez gyors volt. 2 óra ilyen hamar elment volna? – nézett rám Tom. – Hát igen jó társasággal nem csoda. – vigyorgott.

Én is mosolyogtam de nem mondtam semmit rá.

-         Nah akkor most te mesélj magadról. – mondta majd elhelyezkedett.

-         Hát akk mondom… - és elkezdtem mesélni magamról. Az út többi részét  átbeszélgettük, mindenféle marhaságról beszéltünk, átvettük az egész életemet és az ő életét is. Szinte mindent megtudtunk egymásról.

:::Repülőtéren:::

Megérkeztünk a reptérre és ott Tomékat egy nagy rajongótábor és biztonsági őrök várták akik próbálták őket kivinni a rajongók elöl a kocsiba. Mielőtt leszálltunk volna Tom megadta a telefonszámát és én is az enyémet. Mondta hogy majd hívjam amikor ráérek most egy ideig úgyis ebben a városban maradnak. Miután leszállt a gép elváltak útjaink. A reptéren taliztunk Karollal aki elvitt a villába(most ezt nem fogom külön leírni h mi volt meg minden szal csak nagyjából átfutom h ne legyen annyira unalmas.) és megmutatta mi hol van hol van a mi szobánk meg minden. A kocsiba átvettük h mi történt velünk mindent megbeszéltünk amit kellett. Mondta h örülhetünk mert neki üzleti útra kell mennie szal egyedül maradunk a villába egész nyárra. De hívni fog minden nap és holnap utazik. Itt lesznek a szolgálók a pingvin szal biztos h nem lehet baj. Anyuékat már tájékoztatta erről. Minden ok volt. Anyu is hívott miután leszálltunk vele is áttárgyaltam mindent, Judy is az apujával. Anyu mondta h most egy ideig nem fog hívni mert sok a számla de legalább 2x 1 hnban fog. Megegyeztünk meg minden.

Másnap miután Karol elutazott, mi Judyval átöltöztünk fürdőruciba és kimentünk a medencéhez. Döglesztő meleg volt. Ez dél körül lehetett. Kivittem a telom és akkor jutott eszembe h áthívom a srácokat.

Tomot hívom…

-         Szijja! – mondta boldogan.

-         Szia neked isJ - én.

-         Nincs kedvetek átjönni kicsit medencepartizni? Csal szűk baráti körben, de persze hozhattok még 2 csajt h Georg meg Gusti ne érezzék egyedül magukat. Láttam tegnap h Judy és Bill mien jól elvannak szal ezzel nem lesz gond. – soroltam neki.

-         Dehogynem! Átmegyünk persze! Mond a címet! – Tom.

-         …..utca…szám – én.

-         Oké nemsokára ott vagyunk egy 10perc. Mit vigyünk? – kérdezte Tom.

-         Magatokat hozzátok meg fürdőruhát! A többi megvan itt is! – én.

-         Okéj! Nah mindjárt tali! Pusy! – Tom.

-         Pusy! – én.

-         Majd leraktuk a telot.

-         Ahogy mondta Tom 10 perc mulva ott is voltak nálunk.

-         SzijjasztokJ - mosiztam.

Mindenki köszönt mindenkinek, mindenki mindenkinek pusz a két lánnyal akiket hoztak össze ismiztünk pusz pusz de én meg Tom majdnem csók…véletlenül, amikor mentem felé megbotlottam és a karjaiba estem. Egy kicsi kellett a csókhoz. De utána pusz lett belőleL

A többiek is átöltöztek fürdőbe és jöttek a medencébe.

Én csak Tommal törődtem ő meg velem, mindig ott voltam vele. Nagyon vonzódunk egymáshoz és éreztük is. De nem tettünk semmit csak élveztük egymás társaságát. Judy és Bill is jól elvoltak és a többiek is.

-         Én megyek átöltözni srácok! – kiabáltam a medence széléről de senki nem hallott meg. Vagyis Tom meghallott de úgy tett mintha nem hallotta volna h kiabálok.

Felmentem és bementem a fürdőszobába. Ledobáltam magamról a vizes fürdőruhát, becsavartam magamat egy törölközőbe és bementem a szobámba. Elkezdtem turkálni a szekrényembe közben bepucsítottam(by: Nisha xĐ) ahogy kicsit lehajoltam egy felsőért. És akkor…

-         Valami baj van h ennyire csöndbe vagy? – kérdezte Tom.

-         Ööö nem nincs csak elgondolkoztam. – én.

-         Akkor most te is mondj valamit magadról! Látom a többiek jól elvannak ööö Judyttal? – nézett rám Tom kérdően.

-         Igen Judyt! – mondtam mosolyogva.

-         Nem ülünk át a ti helyetekre? Ott nyugodtabban beszélhetnénk! – mondta Tom.

-         De, persze, üljünk át! – mondtam.

Átültünk a mi helyünkre és elkezdtünk tovább beszélgetni…!

-         Nah szóval jól elvannak! Rendes csajszinak tűnik, és jófejnek. – Tom.

-         Igen valóban az, és nagyon szeretem! Ő a legjobb barátnőm! – mondtam Tomnak és mosolyogtam.

-         Igen gondoltam. Láttam h jól elvagytok, és rögtön gondoltam h legjobb barátnők vagytokJ! – mondta és mosolygott hozzá egy sort.

-         Nah akkor ha ezt ilyen jól megbeszéltük, te is mesélhetnél vmi magadról! Jó azt elismerem h sokat tudok rólad mivel sztár vagy, de azért mindent mégsem. Például szeretném a te véleményedet is meghallgatni arról, amit az újságban összehordanak rólad/rólatok. – én.

-         Konkrétan mire gondolsz? Mert sok mindent írnak rólunk az újságok! – mondta Tom majd közelebb húzódott hozzám.xD

-         Hát nem akarok a magánéletedben turkálni, hisz még alig ismerjük egymást! Ha nem akarsz akk természetesen nem fontos válaszolni! – én.

-         Nah? Mond nyugodtan, nem sértődök meg!!:) – Tom, és mosolyogva feltűnés nélkül próbált megint kicsit közelebb húzódni hozzám.

Én úgy tettem mintha nem is vennék észre semmit!:)

-         Hát, olyanra gondoltam, hogy írták ezeket az egyéjszakás kalandokat. Hogy neked minden csaj csak arra kell és kizárólag egy éjszakára. – mondtam hót komolyan.

-         Tudom sokszor írták rólam az újságok, h ezzel azzal amazzal a csajjal láttak együtt és csak 1 napig. Ezek nem igazak! Bevallom 1x volt egy egyéjszakás kalandom, egy lánnyal aki a koncert után a hotelnél jött autógrammot kérni, és annyira aranyos és rendes kis csaj volt h nem tudtam neki ellenállni. Szal elkezdtünk smárolni meg minden, ő meg nem ellenkezett…! Felvittem a szobámba és… - Tom. Folytatta volna tovább de én közbevágtam.

-         Ööö a részleteket nem szeretném hallani ha nem haragszol meg:D – mondtam és mosolyt bevágtam.

-         Jaah, oké, ööö – mondta majd egy kínos mosolyt bedobott, miközben elpirult:D

-         Szal ezt nagyon megbántam amit csináltam. Nagy bűntudatom volt másnap. Én szerettem volna tőle többet is de mire reggel felkeltem eltűnt, időm meg nem volt megkeresni mert indultunk vissza Németországba. – folytatta és egy komoly fejet bevágott.

-         Hééj, ezért ne legyen bűntudatod! Hisz ő tűnt el reggelre és nem te küldted el! Igaz én úgy tudtam h te küldted ki a „dolog” után a szobádból, de így hogy te mondtad el a történetet sokkal jobbJ. Szóval ezért ne bánkódj hisz nem a te hibád. – mondtam majd a kezemet az állához tettem és felemeltem a fejét míg a szemembe nem nézett. – Ne tessék bánkódni és tessék vidámnak lenni mint előbb! Rendben? – mondtam neki együtt érzően majd egy puszit adtam az arcára és mosolyogtam.

-         Oké nem lesz, köszönöm hogy segítettél eltűntetni ezt a bűntudatot belülről. Már annyira feszített, de tényleg neked van igazad, én nem küldtem el ő tűnt el. Ezért nem lesz bűntudatom és vidám leszek, hiszen ha egy ilyen szép lány társaságába vagyok mint te akkor minimum h vidám vagyok:D – mondta majd ő is adott puszit az arcomra és mosizott hozzáJJ

-         Nem vagyok én szép! Neked rossz a szemed! Szemészet ajánlott! – mondtam és vigyorogtam, majd hirtelen hátatfordítottam neki mintha azt akarnám h ne lássa az arcom.

-         Mi az h nem vagy szép? Te el vagy tévedve! Gyönyörű vagy! – mosolygott egyet, majd a nyakamra adott egy puszit, amitől engem kirázott a hideg. – Csak nem fázol? – mondta Tom és hátulról átkarolt.

-         Már nem. – mosolyogtam és közelebb húzódtam hozzá.

Annyira jól éreztem magam a karjai között. Kizártam a külvilágot és csak az ő közelségére gondoltam, hogy mennyire jó hogy itt van velem, és közelebb húzódtam hozzá. Ez a pár pillanat olyan csodálatos volt. De mint minden ez is véget ért. Tom megfordított ismét vele szembe ültem. Fogta a két karomat. A keze a hátamra csúszott és közelebb húzott magához. Én nem ellenkeztem, és nem is akartam. A vállára tettem a kezem. Szikrázott köztünk a levegő, és mélyen egymás szemébe néztünk. Tom elkezdett közeledni felém. Már nem sok volt hátra hogy meg ne csókoljuk egymást de hirtelen valaki megzavart minket, mire mi szétugrottunk.

-         Nah újra sziasztok! – mondt mosolyogva.

-         Szia! Nah elfogyott a papírzsepi? – mosolyogtunk mostmár mind2en rá.

-         Jaah, nem csak visszajöttem mondani h ööö már a reptéren is láttunk titeket a tesómmal Billel. És hát nagyon teccetek nekünk kimondom tisztánJ És szeretném megkérdezni h nincs e kedvetek odaülni hozzánk a velünk szembe lévő székekre. Csak beszélgetni mert jófejnek tűntök! – mondta mosolyogva.

Hát én a szó szoros értelmében ott dermedtem meg. Nem hittem el h pont velünk történik ez, nem gondoltam h ilyen szerencsések lennénk h pont a Tokio Hotellel fogunk utazni egy repülőn sőőt még oda is hívnak magukhoz…már az nagy szerencse volt h el tudunk menni németbe, deh ez áá a csúcsJ Ilyen sok szerencse egymás utánJ! Judytra néztem és láttam h mosolyog és a fejével bólint h menjünk…nem gondoltam volna h beleegyezik!

-         Ööö hát ahogy látom a bnőmnek nincs ellene kifogása szóval oda mehetünk ha nem zavarunk! – mondtam izgatottan de leplezni próbáltam!

-         Persze h nem zavartok, akkor nem jöttem volna ide személyesen elhívni titeket! – mosolygott.

-         Oké akkor menjünk! – mondtuk megint egyszerre Judyval és egymásra néztünk nevetve!

Felálltunk és odamentünk. Amikor odaértünk én csak vigyorogni tudtam.

-         Sziasztok! – nyögtem ki.

-         Judy nem is volt ideges egyáltalán ő rögtön leült és köszönt és h mizu…jó neki…!

-         Sziasztok! – a fiúk 1xrre mondták nekünk, és hirtelen mind3man egymásra néztek.

Leültem a Judy melletti székbe. Judyt már rég beszélgetett velük én meg csak kussban ültem, néztem és mosolyogtam. Tom 1x megszólított…

-         Figyu, asszem tom h kik ezek! – mondtam megint lefagyva!

-         Nah, kik? – kérdezte izgatottan Judy.

-         Akiket te nem nagyon szívlelsz! A Tokio Hotel! – mondtam neki.

-         Na ne, biztos h ők azok? – kérdezte lelombozottan.

-         Igen ez biztos! – mondtam.

-         Na akkor én visszaülök a helyemre mert nem vagyok kíváncsi rájuk! – mondta, és visszaült a helyére. Én utána mentem és próbáltam hívni h jöjjön már velem oda hátha adnak autógrammot, de nem jött csak ült ott tovább! Én már tiszta izgatott voltam h a Tokio Hotel egy karnyújtásnyira van tőllem és bennem mégse volt bátorság odamenni egyedül hozzájuk. Judytot tovább kérleltem h jöjjön oda velem de nem akart még mindig. Amikor erőtvettem magamon h odamegyek hirtelen valaki lágyan megveregette a vállam. Sietve odanéztem, hirtelen összeszorult a gyomrom és nagyon nagy idegesség fogott el! Judyt is nagyon meglepődött! A Tokio Hotel egyik gitárosa Tom Kaulitz ált felettem személyesen. Én ezt se tudtam mit csináljak. Szerencsére én is meg Judyt is a sulis németórák mellett jártunk még külön német suliba. Ezt is Karol tanácsolta nekünk…először nem tudtuk h miért de a telefon után már leesettJ! Ezért lehet mondani h perfektül beszélünk németül! Nah mikor ez a gondolat végigfutott az agyamon hirtelen Tom megszólított…

-         Sziasztok! — mondta Tom.

-         Szia! – mondtuk 1xrre Judyval.

-         Nem tudnátok nekünk segíteni? Elég ciki lenne a kérésem de lécci ha tudnátok adni nekünk pár darab papírzsepit azt nagyon megköszönném! Gustav nagyon meg van fázva és elfogyott a papírzsepi. Már mindenkitől kértünk de senkinek sincs! Gondoltam megpróbállak titeket hátha nektek van!  - mondta nekünk vigyorogva Tom.

-         De ööö tudunk persze! Csak a táskámba van és az fent van a csomagtartóba! Ööö várjál mindjárt leveszem! – mondtam egy kicsit idegesen.

-         Felálltam és levettem a táskámat! Adtam Tomnak egy egész zacsi papírzsepit.

-         Köszi szépen! Egy életet mentettetek meg ezzelJ! – mondta és mosolygott hozzá.

-         Szívesen! – mondtam.

-         Nah én megyek vissza a fiúkhoz mert Gustav már sztem az utolsó perceit éli és a megmentő papírzsepi viszem neki! – mondta Tom mégjobban mosolyogva.

-         Rendben és üzenjük neki h jobbulást. – mondtam és visszaültem már kicsit nyugodtabban.

-         Köszi szépen átadom! Szasztok! – mondta és elment.

-         Szívesen szia! – mondtuk.

 Tom visszavonult a zenekar többi tagjához, én meg ott örültem Judy mellett h pont mi és h ez nem lehet igaz h beszéltem vele személyesen. Judy próbálta tettetni magát de látszott rajta h ő is örül neki h beszélhettünk Tommal. Ő nem szerette annyira a Tokio Hotelt mint én de pár számukat meghallgatta szal látszott rajta h azért ő is örül kicsit h találkoztunk az egyikükkelJ! Hirtelen megint megveregette vki a vállam…amikor odanéztem látam h ismét Tom az és sejtelmesen mosolygott rám!

-         Mi van? Mi történt h ilyen lettél??? – kérdezte kíváncsian.

-         Öööö…ééén…ööö…- feleltem lefagyva!

-         Na mi ööö?????- kérdezte már izgatottan!

-         Hívott Karol tod aki most Németországba lakik! Mondta h van 2 jegye Németbe és hogy te meg én megyünk oda! Már minden el van intézve és apuddal is le van beszélve meg anyummal! A nyár végén jövünk haza addig ott leszünk a villályába…!- Mondtam még mindig lefagyva!

-         Miii??? Ez komoly?? Wáááá! – Judy elkezdett ugrálni mellettem meg a nyakamba ugrott örömébe!

-         Igen! Holnap utazunk! – mondtam!

-         Akkor én megyek haza bepakolni! – mondta Judy!

-         Ne menj!- kiabáltam utána! – Azt mondta h minden megvan! Ne vigyünk semmit magunkkal csak olyanokat amik non fontosak ilyen a mobil meg stb. De más minden van és nem kell semmi! Divatosnál divatosabb ruhák vannak ott! Tod gazdag non! – mondtam!

-         Jáj de jóó! – mondta!

-         Akkor menj haza elköszönni és holnap innen indulunk a reptérre ok?- kérdeztem

-         Oks! Akkor 1 óra és itt vok! – mondta

-         Jójó! Szia!- feleltem 

Fél óra mulva visszaért Judyt hozzánk! Akkor már anya is itthon volt és megbeszéltünk sorjában mindent és megígértük hogy nagyon jók leszünk! Amikor a beszélgetés befejeződött mi ketten Judy meg én visszavonultunk a szobámba és elkezdtünk áradozni h jobbnál jobb dolgokat fogunk ott csinálniJ.

Este 7 fele elkezdtünk beszélgetni h hogy lesz a nyár és akkor kaptunk észhez amikor már éjfél felé járt az idő h aludni kéne mert holnap reggel nem bírunk majd felkelni! Mert másnak hajnali 4kor kell kelni mert Budapestről 9kor indul a gép és mi Miskolcon lakunk! Gyorsan megágyaztunk és lefeküdtünk, de így is csak kb. éjszaka 1 fele tudtunk elaludni a nagy izgatottságtól!

Reggel hajnal 4kor csörgött az óra…lenyotam…2perc mulva hírtelen felugrottam mint akit kirúgtak az ágyból mert akkor jutott eszembe h megy a gép…elkezdtem ébresztgetni Judytot. Nem akart felkelni amikor viszont megemlítettem h menni kell mert lekéssük a gépet őt is mintha kirúgták volna az ágyból, felpattant és elkezdtünk kapkodni. 5kor már el is indultunk kocsival Pest felé! Apu felvitt minket…még egy sort aludtunk a kocsiban úgyhogy csak pesten ébredtünk fel. Fél 9re felértünk Pestre a Ferihegyre. Akkor kezdtük a búcsúzkodást mert a hangosbemondóba már mondták hogy a Németországba, Münchenbe 9kor induló járat beszállásra kész…! Apától és anyától mind2en könnyes búcsút vettünk és beszálltunk a gépbe. A jegy első osztályra szólt. Nagyon jó volt a kiszolgálás de mivel először ültünk repülőgépen ezért féltünk kicsit. Furcsállottuk h az emberek szaladgálnak körülöttünk a gépen azt hittük h valami műszaki hiba van és elkezdtünk pánikolni…akkor megnyugtatott minket egy stuardes hogy nincs semmi baj csak sztárok vannak a gépen és azért van a nagy felhajtás. Mi meghallgattuk és utána nyugodtan ültünk. Akkor elkezdett furdalni minket a kíváncsiság h milyen sztár lehet a gépen…

-         Judy, szted milyen sztár van a gépen? - kérdeztem izgatottan.

-         Nem tudom engem is érdekel…! – mondta.

-         Nézd csak ott ülnek elől mert ott van körülöttük mindenki…sztem azok ők lesznek…de kár h háttal ülnek nekünk pont nem látjuk h kik ők! – mondtam.

-         Menjünk nézzük meg hátha kapunk autógrammot! – mondta Judy.

-         OkéJ! – mondtam, és el is indultunk.

Amikor egyre közelebb értünk hozzájuk aki a legszélén ült nagyon hasonlított egy személyre… rasztás haj, lógó ruha…csak nem ő…!? Mondtam magamban! Egyre közelebb kerültünk és én akkor már egyre biztosabb lettem. Majdnem egy méterrel tőlük megállítottam Judyt!

1.rész

Nyár előtt az iskola utolsó tanítási napján épp arról beszéltünk barátnőimmel h ki hova megy nyaralni.

-         Judy, te merre mész nyáron?- én.

-         Hát szerintem sehova… vagy talán megyek Harsányba de ez egyáltalán nem biztos!- Judy

-         Miért nem?- Én

-         Mert attól függ hogy megyek e h hívnak vagy nem!- Judy

-         Értelek!- Én

-         És te, Zsú merre mész nyaralni?- Nisha kérdezte tőllem.

-         Hát nem tudom…szerintem Andiékhoz megyek nyaralni de ez még nem bizti!- Én

-         Aham. –Nisha

-         És hogy ne maradjon ki senki…folytattam…te merre mész nyáron Nisha?- Én

-         Hát szerintem megyek Horvátországba meg Németbe!-Nisha

-         De jó neked..!- Ámuldoztam! Én is úgy elmennék Németországba merthogy ott élnek a Th-s fiúkJ!-mondtam

-         Pfff…megint a Th…!- morogta Judy mivel ő nem igazán szerette őket csak pár számot tőlük.

-         Hát na, én szeretem őket akár teccik akár nem és kész…! – mondtam sértődötten.

-         Na jó lányok ne vesszetek össze ilyenen! – Mondta Nisha a vitába belevágva.

-         Jó meg se szólaltunk!- Mondtuk 1xre.

Cssssssssssssrrrrrrrrrrrrr….

-         Na becsengettek- Mondtam

-         Milyen óra jön?- kérdeztem

-         Német. – felelte Judy.

-         Az tök jóJ!- mondtam

-         Pssszt! Itt van a tanárnő!- Mondta Judy!

-         Ok!- mondtam.

Persze nem tanultunk órán mert az iskola utolsó tanítási napja volt nyár előtt és pont az utolsó óra volt német! Beszélgettünk egészórán és tanárnő kérdezte h ki hova megy nyaralni meg ilyesmiket. 5 perccel kicsengetés előtt a tanárnő mindenkinek kellemes és élménydús nyarat kívánt és hogy mindenki érezze jól magát! Ugyanezt mondtuk mi is a tanárnőnek! Utána elköszöntünk és még kicsengetés előtt kiengedett minket! Mindenki szaladt kifele a suliból mintha 20 kutyával kergették volna! Mi is rohantunk ki és vissza se néztünk! Amikor a buszmegálló felé mentünk…

-         Judy, nincs kedved feljönni hozzánk?- kérdeztem Judyt.

-         Nekem 8, ha nem zavarok akkor felmehetek! – mondta Judy.

-         Dehogy zavarsz!-mondtam!

Mikor felértünk hozzánk rögtön csörgött a telefonom! Láttam h anyu hív!

Telefonba…

-         Szia!- anyu

-         Szia!- én

-         Na miújság? Vége a sulinak?- kérdezte anyu

-         Igen véééége! 2 és fél hónapig szabad a pályaJ!- mondtam boldogan!

-         Hát igen! – helyeselt anyu.

-         És otthon vagy már? – kérdezte!

-         Igen most értünk haza Judyval! – mondtam

-         Ott van Judit is? – kérdezte anyu

-         Igen itt van! – feleltem!

-         Oké, de aztán nem szétszedni a házat! – mondta

-         Oké nem szedjük szét annyira!- feletem kicsit nevetve!

-         Na jól van nemsokára hazaérek én is! –mondta

-         Oké!- Feleltem

-         Zsuzsi! Majd fog valaki hívni 1 nagyon jó hírrel és te is nagyon fogsz örülni neki meg sztem Judit is! – mondta anyu

-         De ki és milyen hír?- kérdetem kíváncsian

-         Nem mondom meg mert meglepi! – mondta!

-         Léécci!- kérleltem

-         Na szia kislányom! – mondta és lerakta a telefont!

-         De anya…, jóó szia! – mondtam és letettem.

Ezek után elgondolkoztam róla h mégis ki lehet az és milyen hírrel! Miután anyával beszéltem 1 óra mulva kb. csörgött a telefonom! Láttam h egy ismeretlen szám az, ami nem is magyar hanem külföldi! Felvettem…

Igen?... Jahj sziia! Rég beszéltünk!.... Hogy vagy? … Nem mondod! És ez most komoly???... Jahj azta mindenit ezt el se hiszem (ugrándoztam örömömben! Judy meg csak nézett h mi a bajom!) De ez most tényleg komoly?..... Jahj köszönöm nagyon örülök neki!...Akkor majd még beszélünk! Köszi köszi köszi!... Szia! Puszi!

Letettem a telefont és leültem az ágyra! 10 percig ott ültem szótlanul! Judy csak nézett hogy nem csinálok semmit és csak nézek magam elé a földre! Lefagytam teljesen! 10 perc után Judy megszólított…