-         Maguk Zsuzsi hozzátartozói? – kérdezte az orvos.

-         Igen mi vagyunk! – felelte 1xrre mindenki.

-         Én vagyok a barátja! – állt fel Tom.

-         A barátnője nem szerzett különösebben nagyobb sérülést, de megrepedt kicsit a koponyája és össze kellett varrni. Enyhe agyrázkódása is lett. Viszont majdnem elvesztette az életét. Nagy csoda ez. – mondta az orvos és Tomékra nézett.

-         Miért? Ha nem akkora nagy a seb? – kérdezte Tom idegesen, és a többieken is látszott h nem értik a kijelentést.

-         Kérem jöjjön velem egy pillanatra uram. – mondta az orvos Tomnak.

Tom vele is ment…

-         Nem tudom h tudott e róla de a barátnője állapotos, és azért mondtam h szerencséje volt mert az eséstől sem vetélt el. Abba bele is halhatott volna, mert akkor több mint valószínű h belső vérzése lenne, de így nagy szerencséje van. – mondta az orvos és Tom vállára tette a kezét.

-         Várjon, nekem az elejét se sikerült felfognom. Komolyan babát vár a barátnőm? – mondta Tom lefagyva.

-         Igen. A barátnője áldott állapotban van. Ennyit akartam magával megbeszélni. Viszlát! – mondta az orvos és elviharzott.

Tom teljesen lefagyva visszaballagott a többiekhez.

-         Na mit mondott? – kérdezte kíváncsian Bill. És a többiek is kérdő és ijedt tekintettel nézett a még lefagyott Tomra.

-         Ööö Zsu…Zsu…Zsuzsi terhes. – nyögte ki Tom. – És csa…csak azt mondta az orvos h nagyon nagy szerencse h nem vetélt el mert abba belehalhatott volna. De de terhes! TERHES! – mondta Tom egyre idegesebben.

-         MIIIIII? TERHEEES? TOM TE BAROM! MIÉRT NEM VÉDEKEZTETEK TE ÁLLAT? MOST MIT AKARSZ CSINÁLNI? MIT FOG MAJD ZSUZSI CSINÁLNI? HOGY FEJEZI BE A SULIT…- kelt ki magából Bill és még folytatta volna de Tom közbeszólt…

-         Attól h kiabálsz velem nem lesz jobb a helyzet Bill! – mondta Tom is idegesen.

-         Igaz, ha veszekedtek tényleg nem lesz jobb a helyzet! Majd megoldjuk! Elvégre már nagykorúak vagytok! Házatok is van, pénzetek is szal nyugi! – mondta Judyt és nyugtatta a srácokat!

-         Igaza van! – szólalt meg Gustav és Georg 1xrre.

-         Mostmár bemehetnek hozzá! – szólt az orvos.

Bejöttek hozzám mind és leültek az ágyam mellé. Várták az ébredésemet, ami 5 percen belül be is következett.

-         Öhm, sziasztok! Mi történt? Hol vagyok? – kérdeztem. Elmesélték h mi volt és én ideges is lettem arra a pár csajra.

-         Zsuzsi mondanom kell neked valamit. – kezdett bele Tom a fontos részbe.

Erre mindenki szó nélkül felállt és kiment.

-         Mi történt? Valami nagy baj van? Miért mentek ki? Mond már Tom mert megbolondulok! – mondta egyre idegesebben.

-         Hát az a helyzet h terhes vagy. És az orvos csodálta h nem vetéltél el a nagy eséstől. De akkor is terhes vagy, és tőllem. – mondta és lehajtotta a fejét.

-         M..mi van? Ez most vicc? Ugye ez vicc Tom!? – mondtam már a sírás határán.

-         Nem, nem vicc szívem. Babát vársz. De most fogjuk fel pozitívan. Mindketten felnőttek vagyunk, van lakásunk, van pénzünk amiből eléldegélhetünk a babával együtt. Szóval hallani sem akarok az abortuszról! – mondta Tom már ő is a sírás határán és megfogta a kezem.

-         Ez igaz, de nem nem lehetek terhes! Vagyis…! Akkor azért volt az a sok furcsaság. – fogtam a fejem ami még mindig fájt, de a hír után jobban.

-         Milyen furcsaság? – nézett rám furcsán Tom.

-         Hát a sok rosszul lét, mindig éhes voltam, néha megszédültem…- néztem rá Tomra.

-         Igen ezért! De tudod mit, örüljünk a babának! Hisz nagyon szeretjük egymást, és megvan a biztos háttér. Te egy ideg úgyse tudsz dolgozni, nekem meg van elég pénzem h meglegyen a biztos háttér. Szóval ez nekünk csak öröm. Mire meg már egy picit nő a gyerekünk meglesz az esküvő is! Nah mit szólsz szívem? – mondta Tom már széles vigyorral.

-         Ez nagyon jól hangzik ahogy így felvázoltad!! – mondtam már én is mosolyogva és megöleltem Tomot. Jó volt érezni h itt van velem ezekbe a nehéz pillanatokba is.

Ekkor a többiek is bejöttek. Én mosolyogva és már sírva fogadtam őket és mindenkit jól átöleltem, de 1xrre mindenki átölelt engemJ! Utána már jó kedvem volt és örültem a terhességnek. Ez a nap is elment és én a kórházban voltam még 1 hétig bent kellett maradnom. Mikor este már mindenki haza ment Tom úgy döntött h bennt marad nálam! Bár én győzködtem h menjen ő is de nem ment. Este sokáig felvoltunk és erről az egész terhességről beszéltünk. Tom sokszor megpuszilta a hasam és láttam rajta h örül a babának. Boldog voltam, de féltem is h a szüleim mit fognak majd szólni, biztos h nem lesznek boldogak és sok vita áll még előttem. De ez nem érdekelt annyira, csak az h Tom örökké itt fog maradni velem! Mikor a gondolataimba mélyedtem hirtelen benyitottak. Bill volt az. Csak azért jött vissza mert egy újságot hozott be nekem amit nagyon muszáj megnéznem. Ez állt benne: „Tom Kaulitz végleg elkötelezte magát, vagy ez csak egy nagy hiba volt?”à Ez volt a cikk címe. A teljes cikk még csak most jön: „ Ma délután hallottunk a hírről h Tom Kaulitznak barátnője van. Ezt még sokáig tudták is titkolni. Vajon a gitáros végleg el akarja kötelezni magát? Egy fiatal hölgy ma berontott lapunkhoz hogy a kórházban látta Tom Kaulitzot aki épp a barátnőjéhez igyekezett. Viszont a lány követte a gitárost autógramm reményében és meglátta a banda többi tagját is. Épp akkor ment oda az orvos hozzájuk és kiderült hogy a tinisztár barátnője gyermeket vár. Ez a hír az egész rajongóhadsereget kiborította. Ezek szerint végleg elkötelezi magát a gitáros vagy, csak még 1 lesz az a lány az áldozatai közül, de most egy gyerekkel együtt? Ez az egész karrierjét romba döntheti. Hogy mit fog most tenni még nem tudható, de az biztos ha az a gyerek megszületik és a hölggyel marad akkor búcsút mondhat a karrierjének.”

-         Úr isten! Ez nem igaz! A fenébe! Hogy írhatnak ilyeneket? Nah most aztán én halálra vagyok ítélve! – mondtam és közben a sírógörcs rajtam volt.

-         Én is teljesen ledöbbentem mikor megláttam a cikket, ezért is jöttem vissza vele. – mondta Bill idegesen.

-         Rohadékok! Szemét aljas rohadékok! – mondta Tom ő is ideges volt.

-         Nyugodjatok meg! Nem lesz semmi baj! Ezt szépen letisztázzuk és a karriereddel sem lesz baj! Majd valahogy kijövünk ebből! 4 testőrt a kórház elé állítottunk h a rajongók ne jussanak be az épületbe. Szóval nyugodtan aludhattok. Jóéjszakát! Sziasztok! – mondta Bill majd lelépett.

-         Nah akkor aludjunk. És nyugi van! – mondtam majd megcsókoltam Tomot.

-         Rendi! – mondta és visszacsókolt.

Az estét végigaludtuk, és nem érdekelt már minket ez az újságcikk. Másnap együtt ébredtünk és csak mosolyogtunk egymásra.

-         Jó reggelt anyuci! – mondta Tom mosolyogva!

-         Jó reggelt neked is apuci! – mondtam én is.

-         És neked is jó reggelt kisfiam! – mondta Tom a hasamnak majd megpuszilta.

-         Milyen kisfiam? Talán kislányom, mert lány lesz! – mondtam gonoszul.

-         Nem drágám tévedsz! Fiú lesz akit majd tanítok gitározni h ő is oan profi gitáros legyen mint én. – nagyzolt mosolyogva:D

-         De… - és folytattam volna a vitát mikor nagy zörgést hallottunk odakintről.

Mi lehet az? Kérdeztük magunkban és az ajtó felé néztünk. De meg is ijedtünk. Hirtelen 5 bolond csaj betörte az ajtónkat.  Nagyon megijedtünk. Hirtelen felénk szaladtak, és Tomot lerángatták mellőlem, közben én sikítottam. Próbáltam menekülni de az egyik csaj megütött. Tomot közben lefogták és csak vergődött, de nem tudott szabadulni. Közben ő is ordított, h engedjék el meg h hozzám ne merjenek nyúlni. Engem is lerángattak az ágyról és 2 lefogott a harmadik meg többször megütött.

-         A kölködnek annyi és neked is te kis kurva! Teherbeejtetted magad Tommal, a szerelmemmel, csak a hírnévért? Ezért még megfizetsz! – mondta idegesen és megütött.

-         Nem csak a hírnévért csináltam és én se akartam! És ő nem a szerelmed! – mondtam nyögve az ütéstől.

-         Mi az h nem a szerelmem! Neked annyi! – mondta és előrántott egy kést, majd a hasamba szúrta.

Éreztem hogy belém hatol a  penge. Rettentő nagy fájdalmam volt.

-         Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! – ordított már sírva Tom.

-         Én megmondtam hogy megbánod! És megérdemelted! – mondta vigyorogva.

Engem még tartott a két csaj majd elengedtek én meg a földre estem. Nagyon véreztem. Tom csak sírt és ordított…

-         Ti rohadéékok! Engedjetek el! Neee! – hirtelen elengedték és elszaladtak.

Tom odaszaladt hozzám. Én már vértócsában feküdtem. Ott ült mellettem és a karjába vett.

-         Ne, kérlek, ne halj meg! Ne! Kérlek Zsuzsi ne hagyj itt! Erős vagy! Meggyógyulsz! Szeretlek! Ne! – mondta zokogva és közben fogott a karjaiban. Én kinyitottam a szemem még egy kicsi élet volt bennem.

-         Sa…ajnálom! Sze…sze…retlek! – ennyit tudtam mondani.

-         Ne menj el Ne!!! Neeeeee! – már Tom nagyon zokogott. Közben belőllem ömlött a vér. Már Tom is tiszta vér volt.

-         Egy utolsó csókot adott nekem, majd lecsuktam a szemem és innen elsötétült minden. Utoljára Tom ordítását hallottam „NEEE!” majd vége, teljes feketeség!