-         Tom! Sajnálom de, de én ezt nem tudom így folytatni! Tényleg nagyon sajnálom, de vége! – és akkor kiszaladtam a szobából és otthagytam. Tom csak nézett maga elé és fel sem fogta még a helyzet súlyosságát. Ekkor hirtelen észbekapott és utánam szaladt, de én már sehol nem voltam. Mindenhol keresett de sehol nem talált. Elindult hát a városba keresni engem.

Közbe nálam…

.................................................................................................................................

 Futottam ahogy csak tudtam. Megálltam a parkban és leültem egy padra, ott sírtam. Azon gondolkoztam hogy most vissza megyek a villába, összepakolom a cuccom és haza utazok. Így is tettem. Viszont mikor hazaértem nem volt otthon Tom, mivel elindult engem keresni. Nem is bántam, inkább örültem neki, legalább nem kell magyarázkodni meg búcsúzkodni. Gyorsan összepakoltam csak a legfontosabb dolgokat, ez bele is fért egy kistáskába. A többit majd Judy utánam hozza, vagy majd Karol el küldi vagy nem tudom. Tomnak írtam egy levelet amit beleraktam egy borítékba és az ágyra tettem. Elindultam a repülőtér felé és az első magyar országra induló járatra felszálltam. Mikor elindult a repülő ezeket gondoltam „ Viszlát Német ország! Viszlát Tokio Hotel! Viszlát Tom! És tényleg sajnálom!” És ekkor megint elkezdtem sírni.

Tomnál…

Már vagy másfél órája keresett. A fél várost bejárta már mikor megcsörrent a telefonja. Bill volt az.

-         Halo! – vette fel a telefont Tom.

-         Heló tesó! Na mi a pálya? – szólt bele a telefonba Bill.

-         Semmi, épp kezdek eléggé ideges lenni. – lihegett Tom mert közbe szaladgál egyik helyről a másikra.

-         Miért? Mi történt? Zsuzsi hogy van? – kíváncsiskodott Bill.

-         Hát épp őt keresem. Felhívta valami ismeretlen csaj és megfenyegette hogyha nem száll le rólam akkor azt is megbánja hogy megszületett. És erre nagyon megijedt, és szakított velem, utána meg elrohant és épp keresem, de már vagy másfél órája. Kezdek aggódni hogy nem e történt vele valami, mert lehet hogy tényleg komolyan mondta az a valaki, és féltem! – mondta Tom már egyre idegesebben a telefonba.

-         Uhh, ezek a fanatikus rajongók már mindenre képesek. Jól van, nyugodj meg tesó és menj haza, hátha már otthon van. Ha meg nincs várj még vagy 2 órát. Ha addig nem megy haza akkor hívd a rendőrséget! De szerintem már otthon van! Szal nyugi! – nyugtatta Bill Tomot.

-         Oké! Remélem hogy igazad van! Nah akkor mentem! Cső! – lerakta a telefont Tom és ment is haza.

Mikor hazaért engem nem talált sehol, pedig keresett az egész lakásban, mikor bement a szobánkba meglátta az ágyon fekvő levelet. „Ne! Ezt ismerem! Kinyitom a levelet és az áll benne h elkellett hagynia…! Nem, biztos nem ez van benne! Zsuzsi nem hagyna el engem! Biztos valaki más írta nem is ő! Hisz itt van minden cucca! Biztos nem ő!” ezeket gondolta Tom mikor közeledett a levél felé. Felvette az ágyról, kinyitotta és elkezdte olvasni: „Tom! Nagyon sajnálom hogy ennek így kellett véget érnie! Én ezt nem így akartam, de így ezt nem tudom tovább folytatni. Hidd el, nekem fáj a legjobban, hogy itt hagylak. Haza mentem mert úgy érzem hogy nem tudnék itt maradni, megszakadna a szívem ha minden nap látnálak. Nagyon jó volt ez a kis idő amit együtt töltöttünk, nagyon boldog voltam veled, de most mind2őnk egészsége fontosabb mint ez a fellángolás! Remélem megértesz! Nagyon szeretlek és még sokáig szeretni is foglak! Szia!” Tomnak könnyek gyűltek a szemébe és csak meredt maga elé. Percekig csak ott ült és kavarogtak a fejében a gondolatok. Nem tudta hogy mit csináljon, teljesen össze volt zavarodva. Egyszer hirtelen felpattant az ágyról és…

:::Közben nálam:::

A repülőgépről felhívtam anyut h haza megyek, és már a repülőn vagyok, ezért jöjjenek fel értem pestre. Meglepődött, de mondta h ott lesznek. A repülő Münchenből 12:30kor indult tehát 14:30 körül már Pesten voltam. Mivel anyáékat a gép leszállása előtt fél órával hívtam ezért még fél órát ott vártam a repülőtéren, mert Miskolcról kocsival 1 óra az út Budapestig. Mikor anyáék megérkeztek a nyakába ugrottam.

-         Annyira hiányoztatok! – szorongattam össze őket.

-         De kislányom csak 4 napja mentél el! De amúgy nekünk is nagyon hiányoztál! – mondta anya.

-         Na induljunk kislányom hazafele! – mondta apa.

-         Ne! Várj! Még lenne egy kis dolgom! Csak egy telefont hívás de nemtudom h mi lesz belőle! – előkaptam a mobilom és felhívtam Judyt.

:::Telefonba:::

-         Igen?! – szólt bele Judy a telóba.

-         Szia! Zsu vok! – feleltem.

-         Jajj, szióóó! Nah mizujs? Megnyugodtál már? Tom ott van? Mi jót csináltok? – halmozott a kérdésekkel.

-         Nem Judy Tom nincs itt! Az a helyzet h haza utaztam, már itt vok a Feri hegyen mert nem bírom már ezt! Nem tudom így folytatni tovább! Tom otthon maradt és hagytam neki egy levelet! Ti itt vagytok még Pesten? Mert személyesen jobb lenne beszélni. – kérdeztem, és már a sírógörcs rajtam volt.

-         Mi az h hazajöttél? Zsuzsi, hibázol, ne…áhh! Igen itt vagyunk!  Megyünk érted! 10 perc és ott vagyunk! Ma itt fennt alszol nálunk! Szóval szólj anyudéknak h ne aggódjanak! – mondta majd elköszöntünk és letettem a telot.

-         Na, mostmár indulhatunk? – kérdezte türelmetlenül apa.

-         Nem, én nem megyek haza, Judyék jönnek értem, és ma meg lehet h még holnap is itt alszok Pesten! Muszáj megbeszélnünk sok dolgot! Menjetek haza, nemsokára megyek én is! Majd busszal! – mondtam és elköszöntem.

-         Ne, itt hagyjuk neked a kocsit! Mi meg hazamegyünk Erika néniékkal(anyám legjobb barátnője) mert ők is fent vannak Pesten! – mondta anya majd elmentek.

Ezek után Billék is megérkeztem és én köszöntem mindenkinek, majd sírva Judy nyakába borultam. Elkezdett gyűlni a fiatal lányokból álló tömeg, szóval el is indultunk és leléptünk. Mivel Judyék taxival jöttek idáig, így az én kocsimmal mentünk vissza a hotelbe. Elmeséltem nekik részletesen mindent, sőt még a fura álmomat is, de azt csak Judynak. Teljesen le volt döbbenve, de nem tartotta helyesnek h így döntöttem, bár igazat adott nekem, mert ezen lehet h az életünk is múlik. Ekkor Bill berontott a szobába ahol Judyval beszélgettünk…

-         Zsuzsi! Tom most hívott h felszállt az első Magyarországra tartó gépre, fél óra és ideér! – mondta Bill izgatottan.

-         Te jó ég! Nem akarok találkozni vele! Kiveszek egy másik szobát ebben a szállóban, mert már késő van máshova átmenni, és majd megpróbálom elkerülni! Ne mondjátok meg h itt voltam! Nem akarok vele találkozni! – mondtam majd fogtam a cuccom, kivettem egy másik szobát, sajnos ugyan azon az emeleten, volt már csak hely, és fel cuccoltam.

Miután bementem a szobámba, láttam h már vagy 30 nemfogadott hívás van a telomon, és mind Tom volt. Le voltam némítva azért nem hallottam, de akkor se vettem volna fel. Gyorsan lefürödtem, és mikor épp kijöttem a fürdőböl, nagy kiabálást hallottam kintről. Résnyire kinyitottam az ajtót, és láttam h Tom jött meg nagy csomagokkal, és épp Billék nyakába ugrott. Nagyon elszomorodtam és elkezdtem sírni, mire ezt Tom meghallotta és a résnyire kinyitott ajtó felé nézett. Én rögtön becsuktam.

-         Héé, mintha Zsuzsi hangját hallottam volna! Ki lakik abba a lakosztályba? – kérdezte Tom majd elindult felé.

-         Áhh, ott csak egy lány, és az nem Zsuzsi! Egy szőke csaj. – mondta Bill miközbe megfogta Tom karját.

-         Aha, szőke csaj? Nah akkor az az én lakosztályom. – Tom bevetett egy kaján vigyort és elindult az ajtó felé.

-         Hogy lehetsz ilyen? Zsuzsi kivan bukva, mert épp most szakítottatok, és téged ennyire érdekel? Süllyedj el! – ordított Judy Tomra.

-         Figyu, ő dobott engem, nem én őt. – mondta, de megfordult és visszament Judyékhoz.

-         Akkor meg minek jöttél utána? Miért jöttél Magyarországra? – kérdezte Judy még mindig kiabálva Tomra.

-         Ki mondta h utána jövök? Én nem akartam elengedni de ő egy ilyen kis hülye ügy miatt elment és szakított! Nem tudok mit csinálni! És azért jöttem, h szórakozzak kicsit. Meg otthon nem jó egyedül. – mondta Tom vigyorogva.

-         Na jó én nem hallgatom ezt tovább! Bemegyek és lefekszek! – majd megfordult Judy és bement a lakásba.

-         Csatlakozok hozzá! – mondta Bill majd ő is lelépett.

-         Én meg kiveszek egy másik lakosztályt! Na jóéjt! – majd elindult Tom le a rececióhoz.

Én persze mindent hallottam az ajtó mögül és elkezdtem nagyon sírni. Nem bírtam, úgy éreztem h látnom kell Tomot. És igaza van, emiatt a hülyeség miatt, máris meghátráltam, tiszta hülye vagyok! Elkészültem majd elindultam a recepcióhoz és akkor megláttam Tomot. Olyan jó volt látni, de rosszul esett h ennyi idő után már csajozik. De mondjuk igaza volt mert én dobtam őt és nem ő engem. Egy oszlop mögé mentem és néztem onnan Tomot. Hirtelen odanézett ahol én voltam mert belerúgtam valami hirdetőtáblába. Ekkor elindult az oszlop felé, és mivel majdnem a falnál volt az oszlop és én mögötte voltam, és mellettem volt a vészlépcső ajtaja, bementem és elkezdtem felfele futni. Mikor Tom odaért az oszlophoz meglepődött h nincs ott senki. -  Pedig mérget vettem volna rá h Zsuzsit láttam. – mondta majd elindult ő is lifttel felfelé. Mire felértem a lépcsőn nagyon kifáradtam és megálltam a lépcső tetején majd bementem az emeletre. Elindultam a lakosztály felé, de épp ekkor nyílt a liftajtó, és Tom lépett ki rajta. Egyik kezében a bőrönddel a másik kezében pedig egy szórólap volt, és azt nagy érdeklődéssel olvasta. Én elkezdtem szaladni, és Tom csak akkor nézett fel amikor már becsaptam magam mögött a lakásajtót.

-         Huh, ez meleg volt. – mondtam majd megint előtört belőlem a sírás.

Tom épp a mellettem lévő lakást bérelte ki. Billék meg Tom lakásával szemben laknak. Ez am. egy 5 csillagos szállodavolt. Kimentem az óriási erkélyre, és gondolkodni kezdtem. „Nem fogom sokáig bírni, annyira szeretném megölelni, megcsókolni!”Ezeket gondoltam, amikor észbe kaptam h Judyéknál hagytam a pénztárcámat, és ezért át kell mennem érte. Félve igaz de elindultam. Kinéztem az ajtón és közbenéztem h tiszta e a levegő a folyosón, és beszaladtam Judyékhoz, ahol Gusti még a kanapén ült és tvzett.

-         Hát te? Még nem alszol? – nézett rám kérdően Gusti.

-         Ööö még nem, én csak a pénztárcámért jöttem, amit itt hagytam. Á meg is van! – elvettem a folyosón lévő szekrényről a pénztárcámat.

-         Nah én megyek is! – épp nyitottam volna az ajtót, amikor kintről ajtócsapódást hallottam. Kinéztem a kukucskálón (by: Judy xD) és láttam h tom épp ide tart.

-         Bújtass el! Kérlek! Tom idejön! – mondtam kétségbeesetten, de mielőtt Gustav valamit tehetett volna nyílt az ajtó, én meg az ajtó mögé kerültem. Tom bejött majd hátranézés nélkül (szerencsére) becsukat az ajtót, közben meg Gustihoz beszélt, aki látta h én nagyon nem akarom h észrevegyen Tom ezért elvonta a figyelmét, és odahívta magához a tőlem pár cm-re álló gitárost. Én kaptam az alkalmon, és kimentem az ajtón, de sajnos Tom észrevette h kiszaladt valaki.

-         Mi folyik itt? – kérdezte Tom a már falfehér Gustávtól.

-         Ööö…én…! – nyögte Gustav.

-         Zsuzsi! – nézett hátra Tom, majd az ajtóhoz rohant és kinézett.

Én épp a kulccsal sz*rakodtam és így észrevett Tom. Már remegett a kezem, lábam az idegességtől és sírtam is. Kapkodtam össze vissza.

Nah megszületett ez a rész is! Bocsi a kihagyásért! Véleményeket ide vagy az emailcímemre: zsu.th.91@citromail.hu