-         Mi van? Mi történt h ilyen lettél??? – kérdezte kíváncsian.

-         Öööö…ééén…ööö…- feleltem lefagyva!

-         Na mi ööö?????- kérdezte már izgatottan!

-         Hívott Karol tod aki most Németországba lakik! Mondta h van 2 jegye Németbe és hogy te meg én megyünk oda! Már minden el van intézve és apuddal is le van beszélve meg anyummal! A nyár végén jövünk haza addig ott leszünk a villályába…!- Mondtam még mindig lefagyva!

-         Miii??? Ez komoly?? Wáááá! – Judy elkezdett ugrálni mellettem meg a nyakamba ugrott örömébe!

-         Igen! Holnap utazunk! – mondtam!

-         Akkor én megyek haza bepakolni! – mondta Judy!

-         Ne menj!- kiabáltam utána! – Azt mondta h minden megvan! Ne vigyünk semmit magunkkal csak olyanokat amik non fontosak ilyen a mobil meg stb. De más minden van és nem kell semmi! Divatosnál divatosabb ruhák vannak ott! Tod gazdag non! – mondtam!

-         Jáj de jóó! – mondta!

-         Akkor menj haza elköszönni és holnap innen indulunk a reptérre ok?- kérdeztem

-         Oks! Akkor 1 óra és itt vok! – mondta

-         Jójó! Szia!- feleltem 

Fél óra mulva visszaért Judyt hozzánk! Akkor már anya is itthon volt és megbeszéltünk sorjában mindent és megígértük hogy nagyon jók leszünk! Amikor a beszélgetés befejeződött mi ketten Judy meg én visszavonultunk a szobámba és elkezdtünk áradozni h jobbnál jobb dolgokat fogunk ott csinálniJ.

Este 7 fele elkezdtünk beszélgetni h hogy lesz a nyár és akkor kaptunk észhez amikor már éjfél felé járt az idő h aludni kéne mert holnap reggel nem bírunk majd felkelni! Mert másnak hajnali 4kor kell kelni mert Budapestről 9kor indul a gép és mi Miskolcon lakunk! Gyorsan megágyaztunk és lefeküdtünk, de így is csak kb. éjszaka 1 fele tudtunk elaludni a nagy izgatottságtól!

Reggel hajnal 4kor csörgött az óra…lenyotam…2perc mulva hírtelen felugrottam mint akit kirúgtak az ágyból mert akkor jutott eszembe h megy a gép…elkezdtem ébresztgetni Judytot. Nem akart felkelni amikor viszont megemlítettem h menni kell mert lekéssük a gépet őt is mintha kirúgták volna az ágyból, felpattant és elkezdtünk kapkodni. 5kor már el is indultunk kocsival Pest felé! Apu felvitt minket…még egy sort aludtunk a kocsiban úgyhogy csak pesten ébredtünk fel. Fél 9re felértünk Pestre a Ferihegyre. Akkor kezdtük a búcsúzkodást mert a hangosbemondóba már mondták hogy a Németországba, Münchenbe 9kor induló járat beszállásra kész…! Apától és anyától mind2en könnyes búcsút vettünk és beszálltunk a gépbe. A jegy első osztályra szólt. Nagyon jó volt a kiszolgálás de mivel először ültünk repülőgépen ezért féltünk kicsit. Furcsállottuk h az emberek szaladgálnak körülöttünk a gépen azt hittük h valami műszaki hiba van és elkezdtünk pánikolni…akkor megnyugtatott minket egy stuardes hogy nincs semmi baj csak sztárok vannak a gépen és azért van a nagy felhajtás. Mi meghallgattuk és utána nyugodtan ültünk. Akkor elkezdett furdalni minket a kíváncsiság h milyen sztár lehet a gépen…

-         Judy, szted milyen sztár van a gépen? - kérdeztem izgatottan.

-         Nem tudom engem is érdekel…! – mondta.

-         Nézd csak ott ülnek elől mert ott van körülöttük mindenki…sztem azok ők lesznek…de kár h háttal ülnek nekünk pont nem látjuk h kik ők! – mondtam.

-         Menjünk nézzük meg hátha kapunk autógrammot! – mondta Judy.

-         OkéJ! – mondtam, és el is indultunk.

Amikor egyre közelebb értünk hozzájuk aki a legszélén ült nagyon hasonlított egy személyre… rasztás haj, lógó ruha…csak nem ő…!? Mondtam magamban! Egyre közelebb kerültünk és én akkor már egyre biztosabb lettem. Majdnem egy méterrel tőlük megállítottam Judyt!