Az előző részből:

Tom odaszaladt hozzám. Én már vértócsában feküdtem. Ott ült mellettem és a karjába vett.

-         Ne, kérlek, ne halj meg! Ne! Kérlek Zsuzsi ne hagyj itt! Erős vagy! Meggyógyulsz! Szeretlek! Ne! – mondta zokogva és közben fogott a karjaiban. Én kinyitottam a szemem még egy kicsi élet volt bennem.

-         Sa…ajnálom! Sze…sze…retlek! – ennyit tudtam mondani.

-         Ne menj el Ne!!! Neeeeee! – már Tom nagyon zokogott. Közben belőllem ömlött a vér. Már Tom is tiszta vér volt.

-         Egy utolsó csókot adott nekem, majd lecsuktam a szemem és innen elsötétült minden. Utoljára Tom ordítását hallottam „NEEE!” majd vége, teljes feketeség!

...............................................................................................................................

Egyszer csak valami fényt láttam. Kinyitottam a szemem és hirtelen újra a plázában találtam magam. Sok ember körülöttem volt. Bill épp a mentőknek telefonált, Tom meg Judyt azoknál a csajoknál volt akik még az elején elbuktattak.

-         Tehát csak álom volt! – mondtam még mindig ijedten.

-         Zsuzsi! - mondta Bill majd lecsapta a telefont. – Jól vagy? Nagyot estél! – mondta és felsegített.

-         Igen, jól vagyok de volt egy furcsa álmom. – néztem ijedten Billre.

-         Álom? Milyen álom? Jól vagy? Nagyon ijedt arcot vágsz! – nézett rám aggódva Bill.

-         Igen, jól vagyok! Nem lényeg az álom! Jobb is hogy vége! Menjünk innen! – mondtam Billnek majd ő szólt Toméknak és beszálltunk a kocsiba és hazamentünk.

Tom egész úton nézegetett, kérdezgetett hogy minden rendben e.  1000x is mondtam h minden rendben, de mindvégig az álom járt a fejemben, és h minden úgy alakult ahogy álmodtam. Tom meg Judy a merénylőknél, Bill a kórházba telefonált, minden ember aki az álmomban volt ott állt körülöttem. „NEM” mondtam magamban és lenyugodtam h mostmár nincs semmi baj. Hazaértünk és én lefeküdtem aludni kiheverni ezt az álmot meg az egész napot. Elalvás előtt, mint ahogy a plázában is éreztem még a helyet ahova az álmomban szúrták a kést. Fájt, feszített. Nem annyira mint az álomban, de még mindig éreztem. Mintha tényleg megszúrtak volna. De utána elaludtam és minden békés lett. Mikor elaludtam akkor Tom nem akart zavarni ezért csak én voltam a szobában. Viszont mikor felébredtem Tom ott feküdt mellettem. Olyan aranyos volt ezért nem mertem felkelteni. Lemásztam a lépcsőn és akkor jöttem rá h ismét egyedül vagyunk a villába. A hűtőn megint egy cetli…” Mi leléptünk M.o.-ra mert egy fontos dolgunk akadt amire David hívott minket, de Tomnak nem fontos jönni szóval titeket nem keltettünk! Holnap után este jövünk, nyugi Zsu nem megyünk be hozzátok, nem akarunk balhét, ez az egész titokba megy! Érezzétek jól magatokat! Szijjasztok! Bill, Judy, Georg, Gustav!

-         Na ezek jól itthagytak…! – nyögtem ki elég kedvetlenül. – De rossz.

Összeszedtem magam, és elmentem a plázába shoppingolni egy kicsit a rosszkedv elűzésére. Mivel még Tom aludt még nem akartam felkelteni, és inkább egyedül mentem. Annyira aranyos volt h nem volt szívem felébreszteni!  Elindultam a plázába. Út közben megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt de felvettem…

-         Igen! – szóltam bele a telefonba.

-         Helo, Zsuzsival beszélek? – kérdezte az ismeretlen „lány” hang.

-         Igen. Miben segíthetek? – kérdeztem.

-         Én egy nagyon komoly fanatikus Tokio Hotel fan vagyok. Csak szeretném megkérdezni hogy komolyan Tommal jársz, vagy ez csak pletyka? – kérdezte a csaj még kedvesen.

-         Ööö nem szeretnék a magánéletemről beszélni egy ismeretlennel! Viszhall! – majd letettem volna de…

-         Heee, le ne merd tenni te kis r*banc! Mit képzelsz!? Tudom h Tommal jársz! Nagyon gyorsan szálljál le róla mert súlyos következményei lesznek! – mondta már nem kedvesenXD

-         Te csak ne szóljál bele hogy én mit csináljak, azt hiszed h félek tőled? Hát tévedsz! Inkább te szálljál le rólam nagyon nagyon gyorsan! Fogalmam sincs hogy honnan van meg a számom de el lehet felejteni! – és kinyomtam volna ha megint nem kezd el pofázni!

-         Megmondtam h szálljál le róla! Nagyon melegen ajánlom, és ez nem vicc! Ha nem lépsz le a büdös pitsába többed magammal fogok menni és nagyon megbánod még azt is hogy megszülettél kis kurva! – mondta már ordibálva.

-         Megmondtam! Le lehet szállni rólam! Nem félek tőled! Fogadd el h Tom már nincs egyedül, és engem szeret, nem az oan kis hülye pitsákat mit te! Na Tsá! – és kinyomtam a telot. Ezek után nagyon ideges voltam nem is mertem elmenni a plázába.

Gyorsan hazamentem. Tom már akkor ébren volt. Odadobtam neki egy „sziát” és felszaladtam a szobába. Tom csak furcsán nézett utánam hogy mi a bajom. Se puszi se semmi csak szia és leléptem. Kulcsra bezártam a szobánk ajtaját és nem akartam senkivel se beszélni. Tom utánam jött és mikor látta hogy be van zárva az ajtó elkezdett kopogtatni de választ nem kapott. Kezdett egyre idegesebb enni és már kiabált.

-         Zsuzsi nyisd ki az ajtót! Mi történt? Jól vagy? Légy szíves válaszolj! – mondta de ismét nem kapott választ, és egyre idegesebb lett. – Zsuzsi azonnal nyiss ajtót vagy betöröm!

Erre már elfordítottam a kulcsot de ajtót nem nyitottam. Visszaültem az ágyra és sírtam. Mikor benyitott és meglátta hogy sírok megijedt. Odaszaladt hozzám és leült mellém.

-         Mi történt kicsim? Miért sírsz? Légy szíves mond el, nagyon megijesztesz! – mondta aggódva.

-         Hát, egy ismeretlen lány felhívott telefonon és azt mondta hogy ha nem szállok le rólad akkor annak nagyon súlyos következményei lesznek! És azt is megbánom hogy megszülettem. Most nagyon félek! Lehet h ezt az egészet abba kéne hagynunk Tom! A saját és a te testi épséged is függ ettől! Nem szeretném h miattam bármi is történjen veled! – mondtam zokogva és lehajtottam a fejem, de Tom az államnál fogva felemelte a fejem és kényszeríttet hogy a szemébe nézzek.

-         Ne beszélj butaságokat! Ez nem történhet így! Pár rajongó miatt ne váljunk szét! Mutassuk meg hogy a szerelmünk nagyon erős, nem lenne értelme ennek! Csak mi szenvednénk! A rajongók majd megértik hogy ha látják hogy nem ijedtünk meg! És akkor végre békén fognak hagyni! Zsuzsi és kimondhatatlanul szeretlek! Ne tedd ezt se velem se magaddal! Ezek miatt a kis pitsák miatt semmi képen! – mikor ezt elmondta letörölte az arcomról a könnycseppeket, és nagyon lágyan megcsókolt. Még a hideg is végigszaladt a hátamon. De ekkor eltoltam magamtól…

-         Tom! Sajnálom de, de én ezt nem tudom így folytatni! Tényleg nagyon sajnálom, de vége! – és akkor kiszaladtam a szobából és otthagytam. Tom csak nézett maga elé és fel sem fogta még a helyzet súlyosságát. Ekkor hirtelen észbekapott és utánam szaladt, de én már sehol nem voltam. Mindenhol keresett de sehol nem talált. Elindult hát a városba keresni engem.

Közbe nálam…

Remélem tetszett ez a rész, igaz kicsit tragikus volt az előző de ez meg meglepő:) Leszenek még benne fordulatok, de előre nem árulok el semmit! Komikat, kritikákat, segítségeke ide vagy az emailomra: zsu.th.91@citromail.hu  Pusy