Úgy háromnegyed 9 fele járt az idő. Odakint már sütött a nap, és az egyik napsugár a szemembe sütve keltett fel. Kimásztam az ágyból, felöltöztem pizsibe, megfésülködtem, hajamat összefontam és elindultam a konyhába. Még mindenki aludt a házban. Mikor leértem a nappaliba, láttam h Bill és Judy a kanapén, alszanak. Fogtam egy takarót és betakartam őket. Kiérve a konyhába, szörnyű nagy rendetlenséget találtam. A házvezetőnőt elküldte, Karol szabira szal nekünk kellett rendet tartanunk abba a nagy házba. Mmint csak azt kellett összepakolnunk, amit mi szedtünk szét. A pingvin (én hívom így, viccesen Lagert a házfőnököt, de nem zavarja őt, inkább csak mosolyog rajta) még aludt, mert kiírtam este neki h nyugodtan aludhat sokáig. A szakács még nem érkezett meg. Szóval elkezdtem összepakolni, mosogatni, törölgetni, felseperni, felmosni a konyhában és hamar végeztem is vele, mert a konyhai minihifin halkan hallgattam a rádiót. Kb. 10re lettem kész a konyhával, de még mindig mindenki aludt. Hirtelen valaki megfogta a vállam, amire én nagyon megijedtem. Gustav volt az. Ő az egyetlen korán kelő a csapatból, na meg én:D.
- Úr isten! Nagyon megijesztettél! – mondtam rémült fejjel.
- Neked is jó reggelt! És bocsi! – vigyorgott rám, én meg rányújtottam a nyelvem.
- Tegnap már nem volt semmi gond veled? Remélem nem lettél rosszul megint v valami! – mondta érdeklődve.
- Nem, nem volt semmi bajom. Hazajöttünk, lefürödtünk, vagyis lefürödtem, és aludtunk. – javítottam ki gyorsan magam, és bevágtam egy mosolyt.
- Aha, lefürödtetek! Most elárultad magad! Ejnye! – mondta és kajánul vigyorgott rám.
- Békén lehet hagyni, na! Inkább csináljunk a többieknek reggelit, mielőtt még felkelnek. Már itt rendet raktam. Jó nagy felfordulást hagytatok magatok után, mondhatom! – mondtam és nekidobtam a törlőrongyot.
- Jaa, hát igen, de még nem láttad a lenti wc-t! Ez ahoz képest még semmi! – vigyorgott rám 1000 wattal.
- Arra ne számíts h azt én, fogom feltakarítani, majd valamelyikkőtök, aki csinálta az feltakarítja! Nem kellett volna annyit inni! – fenyegetőztem az ujjammal:D
- Hát, na, egyszer élünk…! – ismét 1000 watt!
- Nah ja! De most csináljunk palacsintát! Annak a többiek is örülni fognak, és közbe majd mesélsz h mi volt este! – mondtam és elkezdtem elő pakolni a palacsinta tésztához valót.
- Oké, csináljuk, de te is fogsz mesélni h mit csináltatok este! – rám nézett Gustav ás bevágott egy kaján vigyort.
- Arról ne is álmodj! Ez magán ügy! – feleltem és dobtam neki egy tojást.
Elkezdtük csinálni a palacsintát. Sok mindent mesélt Gustav h mi volt este. Mondta h Bill és Judy az alkoholtól bepörögve, táncoltak a discoba az asztalon, meg h mindenki együtt hányt a híd alatt, h a parkba vették gyalog az irányt, és még vettek piát is, ott piknikeztek, és még sok ehez hasonló jó kis történetet mesélt, amin én majd halálra röhögtem magam. Mire kész lettünk teljesen a palacsintával, és már rendet is raktunk utána, megterítettünk akkor csoszogott be a konyhába Bill, Georg, és Judyt.
- Jó reggelt! – mondtam vidáman.
- Héé nem kell kiabálni oké, így is majd szétmegy a fejem! – háborodott fel kómásan Judyt!
- Osztom a véleményt! – mondta Bill.
- Dettó! – Georg.
- Hát, ha nem ittatok volna tegnap annyit, akkor most nem lennétek ilyen állapotban! De mind1is, inkább egyetek itt a kaja! – mondtam és indultam az ajtó felé.
- Jé de jó, palacsinta! – szólalt fel Bill!
- Igen az, szívem! Egyél! Direkt nektek csináltuk! – mondtam mosolyogva és kimentem a konyhából.
Miközben a többiek ettek én felszaladtam, megnéztem h Tom még, alszik e. Mikor beléptem a szobába láttam h, még alszik. Odamentem az ágyhoz, és befeküdtem mellé. Elkezdtem ébresztgetni.
- Szívem! Ébresztő! Hasadra süt a nap! – mondtam, és közben puszilgattam.
Ő erre kinyitotta a szemét. Rám mosolygott és megcsókolt. Ismét felém került, és csókolóztunk tovább. Mikor elengedtük egymást megszólalt…
- Jó reggelt neked is szerelmem! – mondta és adott egy szájra puszit.
Én még rámmosolyogtam majd felálltam az ágyból és húztam magammal h ideje már öltözni és jönni le reggelizni.
- Öltözz fel, és gyere reggelizni, míg a többiek fel nem falják a te palacsintáidat is, amit én meg Gustav sütöttünk, míg ti aludtatok!
- Juj akkor sietek, mert imádom a palacsintát! De téged jobban! – mondta majd elkezdett öltözni.
Tom és én kézen fogva szaladtunk lefele a lépcsőn. A többiek már mind a nappaliban ültek jóllakottan. Erre Tom megszólal…
- Ugye hagytatok nekem palacsintát? Ugye? – kérdezte idegesen.
- Nem, nem tudtuk h te is kérsz! Egy morzsa sem maradt! – felelte Bill és elhúzta a száját.
- A fenéébe, ez nem lehet igaz. – lombozódott le Tom.
- Kicsim, gyere, sütök neked, még ha annyira szeretnél enni palacsintát. – mondtam, majd megfogtam a kezét, és magammal húztam a konyhába.
Leült a székre én meg elkezdtem ismét bekeverni a palacsintatésztát. Tom odajött hozzám…
