- Figyu, asszem tom h kik ezek! – mondtam megint lefagyva!
- Nah, kik? – kérdezte izgatottan Judy.
- Akiket te nem nagyon szívlelsz! A Tokio Hotel! – mondtam neki.
- Na ne, biztos h ők azok? – kérdezte lelombozottan.
- Igen ez biztos! – mondtam.
- Na akkor én visszaülök a helyemre mert nem vagyok kíváncsi rájuk! – mondta, és visszaült a helyére. Én utána mentem és próbáltam hívni h jöjjön már velem oda hátha adnak autógrammot, de nem jött csak ült ott tovább! Én már tiszta izgatott voltam h a Tokio Hotel egy karnyújtásnyira van tőllem és bennem mégse volt bátorság odamenni egyedül hozzájuk. Judytot tovább kérleltem h jöjjön oda velem de nem akart még mindig. Amikor erőtvettem magamon h odamegyek hirtelen valaki lágyan megveregette a vállam. Sietve odanéztem, hirtelen összeszorult a gyomrom és nagyon nagy idegesség fogott el! Judyt is nagyon meglepődött! A Tokio Hotel egyik gitárosa Tom Kaulitz ált felettem személyesen. Én ezt se tudtam mit csináljak. Szerencsére én is meg Judyt is a sulis németórák mellett jártunk még külön német suliba. Ezt is Karol tanácsolta nekünk…először nem tudtuk h miért de a telefon után már leesettJ! Ezért lehet mondani h perfektül beszélünk németül! Nah mikor ez a gondolat végigfutott az agyamon hirtelen Tom megszólított…
- Sziasztok! — mondta Tom.
- Szia! – mondtuk 1xrre Judyval.
- Nem tudnátok nekünk segíteni? Elég ciki lenne a kérésem de lécci ha tudnátok adni nekünk pár darab papírzsepit azt nagyon megköszönném! Gustav nagyon meg van fázva és elfogyott a papírzsepi. Már mindenkitől kértünk de senkinek sincs! Gondoltam megpróbállak titeket hátha nektek van! - mondta nekünk vigyorogva Tom.
- De ööö tudunk persze! Csak a táskámba van és az fent van a csomagtartóba! Ööö várjál mindjárt leveszem! – mondtam egy kicsit idegesen.
- Felálltam és levettem a táskámat! Adtam Tomnak egy egész zacsi papírzsepit.
- Köszi szépen! Egy életet mentettetek meg ezzelJ! – mondta és mosolygott hozzá.
- Szívesen! – mondtam.
- Nah én megyek vissza a fiúkhoz mert Gustav már sztem az utolsó perceit éli és a megmentő papírzsepi viszem neki! – mondta Tom mégjobban mosolyogva.
- Rendben és üzenjük neki h jobbulást. – mondtam és visszaültem már kicsit nyugodtabban.
- Köszi szépen átadom! Szasztok! – mondta és elment.
- Szívesen szia! – mondtuk.
Tom visszavonult a zenekar többi tagjához, én meg ott örültem Judy mellett h pont mi és h ez nem lehet igaz h beszéltem vele személyesen. Judy próbálta tettetni magát de látszott rajta h ő is örül neki h beszélhettünk Tommal. Ő nem szerette annyira a Tokio Hotelt mint én de pár számukat meghallgatta szal látszott rajta h azért ő is örül kicsit h találkoztunk az egyikükkelJ! Hirtelen megint megveregette vki a vállam…amikor odanéztem látam h ismét Tom az és sejtelmesen mosolygott rám!
